Minden megtörténhet!!!

1. fejezet: Szeretem vagy nem?

Inuyasha és barátai egy lángoló falu felé vették az irányt! Kagome most nem volt velük, hiszen már megint veszekedtek Inuyashával és hazament. Most az oskolában ül matekórán.

-„az a hülye inuyasha! Hogy lehet ennyire… ennyire…”

-OSTOBA? -Kagome ezt már helyéről felállva mondta.

-Higurasi kisasszony! Menjen ki a teremből!

-Elnézést! -mondta a lány összepakolta a könyveit és kiment a teremből.

-A fenébe!! -mondta mikor kiment a teremből.

„már megint csak o jár a fejemben… de miért? A múltkori dolog miatt, amikor Inuyasha…

-de nem tudta befejezni az elmélkedést, mert 3 lány kiáltását hallotta meg.

-Kagome! -kiáltotta egyszerre Ayumi, Yuka, és Eri

-Sziasztok! -üdvözölte őket Kagome is.

-Miért küldtek ki már megint? Ez lassan már a szokásod lesz…

-Nem tehetek róla! Inuyasha jár megint a fejemben, amikor először…-a lány nem mondta tovább.

-hogy mit tettetek? -kérdezték a lányok.

-semmit -mosolygot a lány.

-Kagome te nem mesélsz el nekünk valamit. Azonnal el kell mondanod!

-kagome h mihamarabb lerázza a lányokat, rávágat hogy

-gyertek át és elmesélem.

„ezt most miért mondtam? Nem akarom nekik elmesélni!

-Rendben! -örvendeztek a lányok. Már rég tudtam Inuyashárol és egyszer már, találkoztak vele.

Hazafelé menet Kagome nem szolalt meg.” most mit mondjak nekik? Mondjam meg h Inuyasha és én, csókolóztunk? De akkor jönnek, azzal hogy Kagome te szereted InuYashát… ami persze nem igaz! Ki nem állhatom. Egy makacs önfejű hülye félszellem. Meg persze helyes és jóképű és bátor… miről beszélek én? Inuyasha egyáltalán nem jóképű…

-Kagome? Itt vagy?

-a lányt a barátnői szavai hozták vissza a való életbe…

Eközben a másik világban:

-Csonttörő! -a bumeráng elindult de egy szelem állt Naraku elé így azt találta el.

-szánalmasak vagytok! -mondta Naraku.

Miroku sajnos az örvényt nem használhatta a mérges darazsak miatt, amik le sem vették a srácról a szemüket.

-Bárcsak a lányok néznének ilyen kitartóan és nem ezek a darazsak.

-Miroku! Hogy tudsz ilyen kor is csak a lányokra gondolni? -értetlenkedett Sango.

-Sango vigyázz! Kiabálta vissza a fiú.

Sangonak még idejében sikerült elugrania a támadás elől. A szellem, ami megtámadta megkeserülte. Sango a kardjával levágta a fejét.

-Kirara nagymacskává alakulva ölte a szellemek. Shippou jobbnak látta, hogyha egy fa mögül követi az eseményeket. InuYashának már nagyon elege volt ebből.

-Naraku! Most meghalsz! TETSUSAIGA! Mutasd meg a benned lévő erőt!

-Na kicsi kutyus én most megyek. Csak kellet már egy kis szórakozás. Majd legközelebb próbálkozz! Viszlát!

-Naraku ne gúnyolódj velem! Gyere vissza és küzd meg velem rendesen!

-De a gonosz szellem már elment.

-Na mindegy! -kezdte Sango. Talán jobb is hogy elment. Nem InuYasha?

-Talán. Keressünk egy táborhelyet itt az erdőben.

-Rendben! -egyezett bele a Sango.

-Hát ezt én nem értem… miért jobb hogy elment Naraku? -kérdezte Miroku.

-Szerzetes nézz fel az égre!(Sango)

-Miért? Mi van ott?

-inkább mi nincs… jaj Miroku hogy lehetsz ilyen hülye? -pimaszkodott a kis rókaszellem.

-Shippou ha nem hagyod abba, akkor nagyon meg bánod!

-Sango! Miroku bántani akar! -szaladt oda a róka a lányhoz.

-Miroku! -ordított Sango a fiúra.

-Ugyan csak vicceltem-nevetet a szerzetes. *na  nézzünk mi van az égen….*

-hm… nincs rajta semmi Sango!

-Épp ez az! A hold!

-Tényleg! Inu..hol van InuYasha?

-Elment, mint mindig ilyenkor!(Sango)

-Akkor ne is zavarjuk! Hagyjuk most magára!(Miroku)

-Rendben! Menjünk aludni!(Sango)

-oké! Azzal oda lépett a lány mellé és…

-MIROKU!!!!!! Hogy merészeled??? -és lekevert egy pofont a szerzetesnek hogy az a földre került, minthogy Inuyasha is szokott… Miután feltápászkodott Sango után ment és lefeküdt mellé és elaludtak…

Eközben Inuyasha

Inuyasha egy folyó partján sétálgatott. Egy köves részen leült az egyik köre és azon gondolkodott, hogy milyen sima a víz tükre… Kagoméra gondolt. Hiányzott neki a lány.

-*Lehet h bocsánatot, kélne kérnem töle? De hát ö a hibás! Ő kezdte megint és végül is ö mondta megint hogy, fekszik!* Nem… nem ő a hibás… hanem én. Én kezdtem el ordibálni vele megint…*

-Jaj Kagome ...miért nem vagy itt??? -mondta a fiú az éjszakába…

Vissza Kagome szobájába…

-Jaj Kagome! Mesélj már! Olyan kíváncsiak vagyunk!

-Állandóan csak Inuyasha jár a fejedben, pedig azt mondtad h, ki nem állhatod!

-Kagome! Ne várass már minket!

-Kagome InuYashára gondolt. Arra a percre mikor Inuyasha ajka megérintette az övét… Azóta a fiú nem mutatott semmilyen érzelmet a lány iránzt.” egy kicsit azért hasonlít InuYasha a bátyjára. Ő is képtelen kimutatni az érzelmeit!”

-Kagome itt vagy?

Kagomét a sok kérdés hozta vissza a gondolatok világából…

-Persze! Mi volt a kérdés?(kagome)

-INUYASHA! Mesélj el mindent!(Lányok)

-persze elmesélem de, utána menjetek haza, mert már lement a nap és a hold… ma nincs hold!

-tudjuk h nincsen! Mesélj már!

„pont egy honapja csókolóztunk először…”

-Csak annyi volt h Inuyasha és én csókolóztunk de semmi több!

-Kagome...te szereted Inuyashát!!!!

-Dehogyis! Csak megcsókolt és semmi több! Az csak egy csók volt! NEM JELENT SEMMIT! *nem igaz… szeretem. Tudom*

-jól van! jol van! Nem kell felkapni a vizet! De a te dolgod! Csak nehogy elkapják előled!

-Azt nem hagyom!

-aha. szoval mégis kell neked…

-hát.

-na jó mi megyünk, ha nem baj! Kikísérsz?

-ööö… persze…

-Kagome kikísérte a lányokat a kapuig majd megvárta, amíg el nem tűntek majd elindult vissza de, nem a házba ment vissza, hanem egyenesen a kúthoz vette az irányt, majd beleugrott a kútba! Még mindig csak Inuyasha járt a fejében és nem tudott másra gondolni csak az első csókra!

Folyt köv.