Minden megtörténhet!!!

2. fejezet: A múlt-az első csók

-miközben Kagome a kútban utazott nem tudta kiverni a fejéből azt a napot mikor először megcsókolta Inuyasha!

Aznap Inuyasha csak ember volt, és mint szokta tenni elvonult éjszakára a többiektöl. Sango, Miroku és a többiek már régen aludtak kivéve Kagomét. A lány csak forgolódott a hálózsákjában. Ezért kimászott belőle és úgy döntött h lemegy a közeli folyópartra…

-hű de meleg van ma este! -mondta Kagome de, tudta úgysem hallja vagy látja senki… de csak hitte…

A lány beledugta a kezét a vízbe. A víz kellemesen hűvös volt. Kagome nem habozott gyorsan levette a ruháit és belesétált a vízbe. Először kicsit hidegnek találta de nem foglalkozott vele csak sétálgatott tovább…

Közben Inuyasha figyelte a lány minden mozdulatát. Miközben a lány leöltözött Inuyashát elöntötte valami forróság… akarta a lányt de fogalma sem volt róla h mit mondjon, vagy tegyen inkább a helyén maradt és onnan figyelte h a lány, sétálgat a vízben ezzel felzavarva a víztükröt.

Kagome közben lebukott a víz alá és ott elmélkedett, de hogy pontosan min azt o sem tudta volna megmondani pontosan. Rengeteg minden végig futott a fejében… végül egy kép jelent meg előtte InuYasháé… ekkor elfogyott a levegője és feljött a felszínre… pont Inuyashával szemben állt meg így a fiú láthatta a lány kerek idomait… Kagome még mindig InuYashára gondolt…

-Inuyasha!(kagome)

-Végem!! Lebuktam!! Kezdj mentegetőzni, és akkor talán nem kerülsz a…(InuYasha)

-Miért nem vagy itt -sóhajtott felé kagome.

-hogy mit akarsz? Ekkor bukott le a fiú.

-FEKSZIK! -inuYasha a földre került…

-kagome gyorsan magára kapta a ruháit és odament a fiúhoz.

-mióta vagy itt?(kagome)

-háááát… régóta. –a fiú gyorsan felpattant mélyen kagome szemébe nézett megfogta a két kezét magához, húzta majd megcsókolta… a lány nem ellenkezett. Hosszasan csókolták egymást, amikor abbahagyták, megölelték egymást. Egyikük sem akarta elengedni a másikat de kagome hirtelen sírni kezdett. inuYasha nem tudta hogy mire vélje a lány viselkedését.

-Kgome! Mi a baj?

-Semmi. -hazudta a lány. Rámosolygott a fiúra és megcsókolta. A lány abbahagyta a sírást de, nem tudta h mikor lehetnek újra így együtt.

-Leültek. Kagome odabujt InuYashához majd elaludt de, a félszelemet nem engedte el. Egyenlőre a fiú sem.

Másnap reggel a mikor a lány felébredt. Egyedül volt. InuYasha eltűnt… elment… a lány sírni kezdett. Tudta hogy ez lesz! Kagomén a fiú felsője volt. De rögtön le is vette.

-Inuyasha! Hogy lehetsz ilyen? Ezt még megkeserülöd! Ajánlom a te érdekedben hogy, ne találkozzunk…-mondta a lány azzal elindult Sangoék felé.

-Inuyasha már ott volt Sangoékkal immáron teljes félszellem lényével… mikor meghallotta h, jön a lány felállt de, nem tudta h mit mondjon.

-Inuyasha! Köszönöm a felsödet -és odadobta a fiúnak és ment tovább vissza a faluba Kaede anyóhoz.

-De visszafordult és mosolyogva de könnyes szemmel mondta:

-Inuyasha! FEKSZIK!

-A srác rögtön a földre esett…

-Ka—Kagome! Mi történt? -érdeklödött a szerzetes, de Sango fejbe csapta. A Szellemirtónak feltűnt hogy Kagome milyen szomorú és hogy könnyes a szeme.

-De ezt most miért kap… de nem fejezte be Miroku a mondatát, mert a lány ismét ütni készült…

-Ugye utána akarsz menni Inuyasha? -kérdezte Shippou a rókadémon.

-Nem! Azzal felvette felsőjét és elindult az ellenkező irányba de, mikor látta h a többiek is visszamennek a faluba a félszellem is elindult a falu irányába, de csak szép lassan. Inuyasha szomorú volt. Kagome miatt? Hiába gondolkodott azon h miért hagyta ott a lányt nem tudott semmilyen logikus magyarázatot adni… talán, mert nem tudta h mit mondjon a lánynak, amikor felkel! De szomorúságát nem mutatta senkinek és nem is, mondta el senkinek…

Folyt. Köv.