Minden megtörténhet!!!

III. Fejezet: Már megint!

-Kagome épp most szállt ki a kútból de hirtelen megtorpant.

”Miért jöttem ide? Hiszen ha megint meglesz a csók, akkor lehet, hogy megint ott fog hagyni? De tényleg miért hagyott ott a multkor? Ezt meg kell kérdeznem.” -gondolta Kagome.

-Inuyasháék egy erdőben voltak. A lány gyorsan felpattant a bicikliére, amit a kút mellett hagyott és már kerekezett is át a falun. Úgy gondolta Kaede anyónak most nem köszön be, hiszen már nagyon későre jár az idő. Egyenesen az erdőbe megy. Nem telt bele sok idő, meglátta a tábortüzet és Sangoékat akik, már békésen aludtak. Gyorsan lette a bicikliét majd körülnézett h, hol lehet Inuyasha.

„De várjunk csak egy kicsit… ismerős ez a hely. ez a fa…hisz ez a hely, mint egy hónappal ezelőtt…”

Kagome a folyóhoz ment. maga sem tudta miért de a lábai arra vitték.. Érezte, hogy oda kell mennie.

Eközben a folyónál Inuyasha állt és nézte a vízét. A víztükör most sima volt semmi nem zavarta fel, nem úgy, mint egy hónappal, ezelőtt amikor egy lány sétálgatott benne.

-jaj Kagome! Miért nem vagy itt? -szerencsére vagy épp a fiú szerencsétlenségére ezt a lány pont meghallotta…

-Inuyasha! Itt vagyok.

-miii? Szia!

-Szia.

Némán szótlanul nézték egymást tisztes távolságbol. Egyikük sem mozdult csak álltak és nézték egymást… de magukban mindketten kérdéseket tettek fel egymásnak de hogy meg is kérdezzék, ahhoz nem tudtak elég bátorságot venni… Végül Kagome szolalt meg.

-Nem ülünk le?

-de.

-Leültek egy nagyobb köre, majd nézték a vizet.

-Inuyasha! -megint Kagome szolalt meg. Kérdezhetek valamit?

-Igen.

-Emlékszel. mikor a múltkor itt voltunk?

-Persze! -vágta rá a fiú mintha csak ere a kérdésre várt volna… Kagome meglepődött a hirtelen válaszon de folytatatta a kérdezősködést.

-És a másnap reggelre?

-I. ig.. igen…-mondta a fiú és lesütötte a szemét, és a földet nézte tovább.

-Miért tetted?

-Nem tudom.

-Megbántottál akkor.

-Nagyon sajnálom!

Ismét csendbe burkolóztak mind a ketten. A távolban valahonnan tücsök szó hallatszott. Inuyasha megfogta a lány kezét magához, húzta és megcsókolta de, a lány ellökte magától és elfordult a fiútól.

-Mi a baj? -kérdezete Inuyasha mert meghallotta a lány szipogását.

-„Vajon mi? Inuyasha hogy lehetsz ilyen hülye??” -de ezt nem mondta ki, mert nem akart veszekedni..

Inkább hallgatott… kínos percek következtek. Mindketten tudták hogy mondani kéne a másiknak valamit de, hogy fogalmazzák meg? Mi lesz, ha a másik visszautasítja?

-Találkoztál Kikyouval? -kérdezte a lány.

-Inuyashát meglepte a kérdés.

-nem miért?

-Ja csak, mert láttam idefelé jövet egy pár lélekrablót.

-Nem érdekel! Vonta fel a vállát a fiú! Kagomét nagyon meglepte, hogy a fiú csak így félvállról veszi azt a nőt, akiért úgy oda volt! Bár egy kicsit ez imponált neki! Inuyasha észrevette, hogy Kagome meglepődött!

-Most mi van? Miért nézel így rám? Valami rosszat mondtam?

-Jaj nem! Dehogyis! Épp elenke… de a lány elharapta a szó végét.

-Persze a fiú ezt észre vette, és száját félmosolyra húzta.

„InuYasha így nagyon… helyes -gondolta Kagome és ő is megeresztett egy mosolyt a fiúra, majd fel nézett az égre. Még látni lehetett a csillagokat de a felkelő nap sugarai, már bevilágította a horizont alját!

-Jön fel a nap! –jegyezte meg Kagome.

InuYasha is felnézett az égre és megerősítette ezt a tényt!

-Haza kell mennem! Mindjárt kezdődik az iskola! -mondta a lány, majd fel állt és indulni készült volna ha…

InuYasha el nem kapta volna hátulról. Derekánál megfogta, magához húzta és megölelte…Kagoménak ez tetszett de nem tudta, hogy hova tegye ezt a viselkedését a fiúnak.

-Inu…- kezdte Kagome de a fiú mutatóujját a lány szájára helyezte, hogy maradjon csendben, majd ismét megölelte.

Kagome nem tudott mit tenni két kezével meg fogta a fiú kezét és így álltak egészen addig, amíg a nap felkelt! Amikor is…

Folyt. Köv.