Minden megtörténhet!!!

V. Fejezet: szomorú elválás

-Ez Kagome!-mondta Shippou Rinnek. Mindketten lefeküdtek a földre és kikukucskáltak.

-Nagyon széplány!-mondta Rin.

-Igen! Szerintem is!-bolintott rá az ifjú rókaszellem.

-Mindenki figyeljen ide! MI VAN ITT?-kiabálta még egyszer Kaogme. a többieknek csak most tűnt fel a lány mikor az besétált középre. Mindenki elhallgatott.

-Most mondom! Egy csepp vért sem akarok itt látni.

-Ha harcolni jötunk volna, akkor már elkezdtük volna!(Sesshoumaru)

-Így igaz! És… kezdte Kouga, de mikor meglátta a lány szúrós tekintetét inkább nem, folytatta. A lány egy pár farkas szellem köszöntését hallotta.

Szia Hugi!-Kagome odaintett nekik majd odament InuYashához és megkérdezte:

-Te hívtad őket ide?

-Mit képzelsz te rólam?

-Jól van, na! -mosolyodott el Kagome.

-Amúgy mind a ketten téged keresnek!

-Igen? És mit akarnak?

-Nem tudom!

-Akkor odamegyek és megkérdezem. Minjárt jövök!

-Veled megyek!

-Nem kell! Tényleg!-nyomott egy puszit a fiú arcára és otthagyta. Odament a „vendégekhez”.

-Na halljam! Mit akartok?

-Segítséget! -mondta a nagyúr suttogva, hogy az öccse ne hallja meg!

-Miii? Egy haldotól kérsz segitséget?-kérdezte a lány félmosollyal az arcán.

-Nem! Én tőled kérek szívességet!-mondta egyszerűen Sesshoumaru.

Kagome ezt a válszat nem nagyon értette de nem foglalkozott vele!

-ööö. rendben! Miben kell segítenem?

-Rin!-hallatszott Sesshoumaru hangja.

-Igen?-Egy kislány jelent meg a szellem melett!

-Ő itt… -kezdte Sesshoumaru

-Kagome! Tudom!- felelte mosolyogva a lány.

-Honnan? Na mindegy! Nem érdekes! Ő fog rád vigyázni, amíg én vissza nem jövök. Jó? Ne mozdulj mellőle és a barátai mellől! Rendben? Megérteted?

-Igen Sesshoumaru nagyúr!

-Ne hívj nagyúrnak! Már mondtam! Jó? -kérdezte mosolyogva a lánytól és leguggolt a lányhoz. Kagome még sosem látta mosolyogni a szellemet.

-Rendben -mondta a lány, de egy könnycsepp csordult le az arcán. Sesshoumaru finoman letörölte és megsimogatta a lány arcát. Kagoménak a szája tátva maradt (jelképesen)

-„Sesshoumaru gyengéd egy halandoval?” -gondolta Kagome!

Azzal Sesshoumaru felállt és ott hagyta síró Rint Kagoméval aki, megfogta a kislány kezét.

-Sesshoumaru nagyúr! -kiabálta Rin és a szellem után futott.

A szellem megfordult és úgy nézte a közeledő Rint! A kislány két kis kezét maga előtt tartotta, hogy mielőbb a megérinthesse a szellemet.
Sesshoumaru leguggolt és úgy várta h a kislány odaérjen. Maga sem tudta h mit csinál, mikor a lány odaért rögtön megölelte a szellemet és erős zokogásban tört ki. Sesshoumaru kezét Rin hátára tette és ö is megölelte!

InuYasha odalépett Kagome mellé és só szerint tátva maradt a szája a csodálkozástól.” A bátyám érzelmi kötödést tart egy haladóval? Ez nekem mára már túl sok”

-Hé Sess….

-fekszik! -mondta Kagome lágyan ámulattól ittasan. Bocsi de ne zavard meg őket és felsegítette a szellemet! Ő is odabujt a hanyouhoz és úgy, nézték a szellemet és Rint. De nem csak InuYasha és Kagome csodálkozott el a történteken. Sangonak és Mirokunak is elakadt a szava. Sango még sírni is kezdett annyira meghatódott… Miroku odament a szellemirtóhoz és átölelte!(tapi nélkül!J)

Sesshoumaru most elengedte a lányt megtörölte az arcát, egy puszit nyomott a homlokára és visszaküldte Kagoméhoz. Rint tett egy pár bizonytalan lépést majd megfordult és megkérdezte:

-Ugye visszajössz majd értem? Én veled akarok maradni!

Sesshoumaru meglepődött a kérdésen.

-Persze hogy visszajövök! De vigyázz magadra és ne sírj, mert nekem nem kell egy síros kislány! -mondta mosolyogva.

-a kislány is visszamosolygott majd visszaszaladt Kagoméhez.

-Yaken! Indulunk!

-Persze nagyuram!

-Hiányozni fogtok! -kiabálta a szellem és Yaken után Rin. Siessetek vissza!

-Rin vagy igaz? -fordult Kagome a kislányhoz.

-Igen! Szipogott még egy kicsit a lány.

-Tessék. Itt egy zsepi. Fújd ki az orrodat! -mosolygott Kagome.

-InuYasha!

-Igen?

-Vidd oda Rint a többiekhez. Addig én beszélek Kougával.

-Rendben! Engedelmeskedett a félszellem mert most nem akart veszekedni! Most nem… túl szép volt eddig együtt… mindent elrontanának azzal, aha veszekedni kezdenének.

-Sziasztok. Én Rin vagyok!

-Miroku!

-Sango! Ő itt, pedig Kirara! -matatott Sango egy kis macskára!

-Jaj! De aranyos! -és megsimogatta a fejét. Kirara ezt egy kis „dorombolással” köszönte meg.

-Ő itt -folytatta Sango- pedig Ship…

-hol van Shippou?

-Itt vagyok! -futott ki a rókakölyök a bokorból.

-Ö itt…

-Shippou! Tudom. Már megismerkedtünk. Shippou elvörösödött.

-Akkor az jó! Nem mentek játszani a többi gyerekkel itt a faluban?

-De! Azzal elindult és magával húzta Shippout is.

-Kirara! Vigyázz rájuk!- a kismacska bólintott és a gyerekek után ment.

-Szerzetes! Fordult Sango Mirokuhoz.

-Szívesen!

-Sango megölelte a szerzetest az, pedig nem hagyhatta ki az alkalmat, hogy ne tapizza le… ezért egy pofont kapott de most Mirokut nem érdekelte… fontosabb dolog miatt kellett megtennie…”nem tudhatja meg… nem szabad”(Miroku)

Folyt. Köv.