Minden megtörténhet!

VI. Fejezet: A titok

-InuYasha! -kezdte Miroku. -Mi volt az az ölelés elöbb? Te mag Kagome össze…

-Nem! Semmi sincsen köztünk te ütődött!

-Ja persze!

-Kétségbe vonod a szavam? -orditotta InuYasha.

-Igen képzeld!

-Akkor készülj a halálra! Állj ki velem!

-Örömmel kedves barátom! -mosolyodott el a szerzetes.

-Na! Hé! Fiúk! Elég legyen ebből!

-Kouga! Te mit akarsz?

-Ugyanazt, mint a szellem! Segítséget! A klán nagy bajban van!

-Mi történt?

-Megtámadtak miket pár napja. Nagyon erős szellemek voltak. Sikerült megölnünk őket de nagyon súlyos sérüléseket szenvedtünk nagyon sokan! És azt reméltem h te majd tudsz segíteni

-Rendben! Segitek! De várj még pár percet! Szolok a többieknek. -és otthagyta a farkasdémont.

-Sziasztok!

-Szia Kagome! -köszöntötte Sango és Miroku.

-Mi most egyedül hagyunk…

-Ne! Nem! Csak azért jöttem, hogy megmondjam egy pár napra, elmegyek.

-Micsoda? -Háborodott fel InuYasha.

-nem mész sehova! Megtiltom!

-Nem tiltasz meg semmit!

„na eről ennyit hogy nem fogok veszekedni bele”-gondolták mindketten.

-Elmegyek és kész! -Kagome ezt már kicsit sem nyugodt hangon mondta.

-Pár nap múlva visszajövök! Sziasztok!

-Szia Kagome! -köszönt el Miroku majd Sango.

-Kagome ne!

-Mit ne InuYasha? -lepödött meg Kagome de nem csak ő. Miroku és Sango is.

Sango megbökte Mirokut.

-Ne most! Hagyj!

-Gyere már!

-Mi? Ja! Jó!

Azzal Miroku és Sango szépen arrébb somfordáltak.

-Mit ne InuYasha? -kérdezte megint a lány, mivel látta h a fiú nem nagyon akar válaszolni.

-Hát…-habogott a fiú, lesütötte szemét és csak annyit mondott:

-Semmi!

-Rendben! Ezt megbeszélzük! -mondta Kagome de látta, hogy a fiút bántja valami. Hátat fordított és elindult de InuYasha megfogta és visszahúzta és megölelte.

-Mit csinálsz az asszonyommal te korcs? -üvöltötte Kouga és már rohant is InuYasha felé.

A fiú ezt észre vette és ellökte magától Kagomét és előrántotta a kardját.

-Kouga! Ne! InuYasha! Elég!

-De Kagome! Ő kezdte!

-Nem érdekel! Most pedig megyek, majd jövök! Szia!

Kagome! Ne! Én. Én. Szeretlek!-InuYasha nagyon halkan szinte suttogva mondta ki az utolsó szót.

De már késő volt. Kagome már nem hallotta meg, mert Kouga felkapta és már futott vele a farkasverem felé. De, más meghallotta…()

InuYasha elrakta a kardját és odament Sangoékhoz akik, csak álltak és bámulták a fiút!

-InuYasha! -kezdte félénken Sango.

-Mi van?(InuYasha)

-Te szereted Kagomét?(Sango)

-Cccá! Honann vetted ezt a hülyeséget. (InuYasha)

-Te mondtad az előbb…(Sango)

-Hogy mit mondtam? (InuYasha)

-Azt hogy szereted! (Sango)

-És ezt szerinted ö is hallotta?

-Ki? (Sango)

-Kagome? (InuYasha)

-Nem hiszem! Miért? (Sango)

-Húúú… akkor jó! (InuYasha)

-De InuYasha! El kell mondanod neki, hogy szereted!(Miroku)

-Miért te elmondtad San…

-InuYasha! Csend!

-Mit nem mondott el és kinek? -érdeklödött Sango.

-Ááá. semmit! Tudod mikor szerelemes az ember akkor össze vissza, beszél! Igaz InuYasha?

-Hát… persze…-nézet bizonytalanul a fiú a szerzetesre majd Sangora!

-És, most ha megbocsátasz drága Sango akkor, lenne egy-két mondani valóm InuYashának!

-Felölem! Nyugodtan! -és elment Shippouhoz és Rinhez.

-Idefigyelj InuYasha! -kezdte Miroku hosszas beszédét.

-Miroku! Légyszives! Csak röviden! Tudom, hogy szerzetes vagy de nem akarom végighallgatnia a prédikációdat.

-Gúnyolódsz?

-Probálkozom! -feleselt a félszellem.

-Na csak annyit akartam hogy nehogy elmondd Sangonak hogy, szeretem, mert különben nagyon megjárod. Megérteted?

-Ez most fenyegetés akar lenni? -pimaszkodott InuYasha de azért közben mosolygott.

-Nem! Dehogyis. -és megeresztett egy mosolyt, de arca és szeme szomorúságot tükrözött.

-Mi a baj Miroku?

-Semmi!

-Látom rajtad, hogy van valami. Szeretném, ha elmondanád. Bizhatsz bennem.

-Miroku még sosem látta ilyen őszintén beszélni a félszellemet ezért elmondta neki, ami a szivét nyomta.

-Tudod, van ez az örvény a kezemen. Ha nem tudjuk megölni Narakut az örvény, beszippant engem és mindent és mindenkit, aki akkor a közelemben lesz. És ki tudja, hogy ez az egész mikor fog megtörténni. Lehet, hogy addigra családom lesz és őket is, beszippantom vagy titeket esetleg Sangot. Ezt nem engedhetem meg! Ezért nem engedhetek magamhoz túl közel senkit főleg azt, nem, akit nagyon szeretek.

-Miroku! Sajnálom.-a félszellem hangjábol hallani lehetett h őszintén gondolja.

-Ugyan nem kell! De kérlek, ne mondd el ezt a dolgot senkinek! Jó?

-Persze! Ígérem!

-Köszönöm.

Még sokáig beszélgetett egymással InuYasha és Miroku. A hanyou beszámolt a szerzetesnek a folyóparton történt dolgokról, ha már Miroku a bizalmába fogata úgy érezte ennyit ő is, megtehet.

-Sangonak nem mondod el?

-Nem! Neki úgyis elmondja majd Kagome ha, visszajön. -válaszolt InuYasha.

Igazad van. Nem megyünk vissza a faluba?

-De, menjünk!

Azzal elindultak vissza a táborba.

Folyt. Köv.