Minden megtörténhet!!!

XIII. Fejezet: Mi lesz most velünk?

-Kagome sokat sír mostanában nem? -kérdezte Rin Shippout mikor leértek egy kis forráshoz, ahonnan vizet akartak vinni.

-Igen! Rengeteget! Nagyon sajnálom de, nem tudom, hogy mi lehet a baja.

-Nézz oda! –mutatott a lány az erdő felé.

-Kagome az! Megint elbujik az erdőbe hogy ne lássuk a fájdalmát.

-Én utána megyek –mondta Rin és indulni készült, de, Miroku megfogta a vállánál.

-Ne! Hagyd most!

-Igaza van a szerzetesnek! Egy kis magányra van most szüksége.(Sango)

-De miért? Ezt én nem értem!(Rin)

-Tudod nagyon kikészült attól a szellemtől!(Sango)

-De az már majdnem egy hete volt!(Shippou)

-Bizony! (Rin) És mindig elbújik! Nekem ez nem tetszik!

-Egyikünk se nézi jó szemmel a bánatát. De nem tehetünk érte sajnos semmit.(Sango)

-Sango! Te tudod hogy mi a baja?(Shippou)

-Hát csak sejtem! De ha igazam van, akkor tényleg nem segíthetünk rajta egyelőre.

-Sango! Kérlek, mondd el!(Miroku)

-Nem lehet! –nézett a kicsikre a szellemírtó. Szerencsére a szerzetes értette a célzást.

-Shippou, Rin! Nem vinnétek be ezt a kis vizet InuYashának?(Miroku)

-De! Szívesen! –mondták és elindultak a vízzel.

-Sango te mit gondolsz Kagome ügyével kapcsolatban?
-Én azt hiszem azért sír olyan sokat, mert ugye a kúton keresztül közlekedett a két világban az…

-… ékkövek segítségével. Egyre gondoltunk. És az ékkő nélkül nem tud hazamenni a saját világába.

-Szegény Kagome! Megszakad a szívem. Csak tudnánk minek kellett annak a nőnek a szilánk.

-Én tudom. –kezdte Miroku. Emlékszek egy-két dologra…például arra, hogy mikor AsaYoru megkapta az ékkövet akkor a magasba ugrott és egy toll várta, amin elrepült.

-Arra gondolsz ,hogy Kagura?

-Igen arra!

-Miroku! Mi lesz így velünk? Naraku már nagyon erős!

-Nem tudom Sango. –mondta szerzetes és megölelte a lányt.

-ÁÁÁ!!!

-Mi a baj Miroku? Jól vagy?

-A kezem…az örvény. Érzem hogy egyre nagyobb. –mondta majd eszméletlenül esett össze.

-Miroku! Miroku! Ne!

-Sango bevitte a szerzeteset a kunyhóba InuYasha mellé.

-Sango! Segíts fel!

-Nem! Maradj fekve!

-NEM! Veszélyes, ha itt maradok!

-Ugyan nem lesz semmi baj!(Sango) 

-Igen Miroku maradj –ült fel InuYasha is.

-Na jó! Egyezett bele a szerzetes, de rögtön elájult amint ezt kimondta.

-Miroku!(Sango)

-Hol van Kagome?(InuYasha)

-Az erdőben.

-Megkeresem.

-Rendben. Várj, segítek felállni.

-Nem kell! Ápold inkább Mirokut. Neki nagyobb szüksége van rád, mint nekem.

-Sango bólintott InuYasha pedig kiment a kunyhóból. Beleszagolt a levegőbe és rögtön megérezte Kagome finom illatát és vele együtt a lány vérének szagát is. Amilyen gyorsan csak tudott elindult a lány felé.

-Rin! –súgta oda a róka démon a lánynak mikor látta, hogy InuYasha elért az erdőbe.

-Menjünk utána.

-Jó!

-De csak halkan.

-Rin bólintott, kézen fogta Shippout(aki erre elvörösödött) és elindultak Inuyasha után.

Mikor a hanyou meglátta a lányt az épp a kútba ugrott bele!

-Ne! Kagome ne menj! –gyorsan a kúthoz futott és belenézett. Kagome ült a rengeteg csonton és sírt.

InuYasha gyorsan kihúzta a lányt.

Eközben Shippou és Rin elbujt egy bokor mögé.

InuYasha végig  nézet a Kagomén, több sebből vérzett. A kútban heverő csontok felsértették a bőrét. „Ezek szerint már többször is beleugrott a kútba.”

-Kagome! Miért csinálod ezt, és miért sírsz?

-Hogy lehetsz ilyen ostoba??? –ordította a lány.

-Nem tudok hazamenni! SOHA!

-De…miért?

-Mert az ékkövek nincsenek nálam! -még mindig ordítva

-De…miért?

-Csak azt tudod kérdezni, hogy miért? Elvette múltkor az a szellem. –mondta a lány ordítva és rettenetesen zokogva.

-Ka-Kagome! Azért adtad, oda hogy megments? –a fiúnak eszébe jutott az a reggel. AsaYoru villámokkal támadott és az ékköveket akarta.

A lány nem válaszolt csak tovább sírt.

-Nem kellet, volna!

-De igen! Különben meghaltál volna!

-De…- a fiú azonban nem fejezte be a mondatát, hanem megölelte a síró lányt.

-Nyugodj meg! Minden rendben lesz! –kezdte a félszellem, de Kagome félbeszakította.

-Nem! Semmi sem lesz rendben? Hát nem érted? Naraku erősebb minden egyes megszerzett ékkőszilánk után és érzem a négy lélek szent ékköve nem sokára teljes lesz, és akkor nem tudjuk megállítani Narakut! –a lány ki akart szabadulni a fiú öleléséből azonban a hanyou nem engedte el.

-Haza akarok menni! –üvöltötte a lány és közben InuYasha mellkasát verte öklével.

-Engedj el! Nem érted?

- Nem engedlek el!

-InuYasha ne kényszeríts, arra hogy kimondjam, hogy …. –azonban a szót nem tudta kimondani, mert a fiú megcsókolta, de a lány kiszabadult az öleléséből és elszaladt.

-Most ne –kiáltotta vissza és eltűnt az erdőben.

-KAGOME! –kiabálta InuYasha viszont a lány nem fordult vissza.

„Mi lesz most velünk???” –mindenki ezt kérdezte magától. Kagome InuYasha Sango Miroku Shippou és Rin. Még Kirara is nagyon szomorú volt.

Folyt. Köv.