Minden megtörténhet!!!

XIV. Fejezet: Naraku csatlósa

-Tessék Naraku! Fogadd el ezt a kis apróságot szerelmem jelképeként. –mondta egy titokzatos lány.

-Köszönöm szépen. –és átvette lány ajándékát. Egy üvegcse volt az, amiben 7 darab szilánk volt. 6 darabot Kagométól lopott el egyet pedig Kougától.

-Mostmár csak 2 darab hiányzik és az ékkő ismét teljes lesz, hatalmam pedig megállíthatatlan. –mondta mosolyogva Naraku.

-Neked pedig hálás köszönetem –fordult a lányhoz. Odalépett hozzá magához rántotta és vadul mégis szenvedélyes csókolni kezdte. A lány sem habozott, viszonozta a csókokat.  Naraku felkapta  a lányt, de ajkait nem vette le a lányéról. Egy ablak előtt vitte el, ahova besütött az esti hold fénye és mindkettejüket bevilágította. Ekkor megcsillant a nő smaragdzöld haja. Aznap este Naraku és AsaYoru többször is egymásé lettek.

-Undorító ez a Naraku! Hogy egyszerre hány vasat tart a tűzben. Jegyezte meg Kagura másnap reggel Kannának.

-Te aztán agyon jó beszélgetőpartner vagy mondhatom. Mintegy bábu! Ááá… Hagyjuk. –azzal faképnél hagyta húgát és a palota kertjében sétálgatott.

-„Ahhoz képest, hogy ez az egész csak egy illuzíó még nagyon is szép.” -gondolta a szélboszorka.

Szíve legmélyén utálta Narakut, pedig ő adott neki életet de milyen élet az, ahol az embernek (szellemnek) nincsen szabad akarata?

-Undorító! –mondta ki végül azzal előhúzott egy tollat a hajából, feldobta a magasba és elrepült vele.

-Remek megint ugrálhatok! Mégis honnan tudjam hogy hova ment Kohaku a szilánkkal? Nem vagyok dajka! -mondta mérgesen csak úgy magának.

-InuYasháék egy kis ideig még a faluban maradtak. Miután úgy érezték, hogy tovább indulhatnak, elbúcsúztak és elindultak az erdőben. Shippou és Rin Kirara hátán utaztak, aki a kedvükért nagymacskává alakulva rótta az erdőt. InuYasha vezetőként ment elöl. Sango és Miroku Kirara előtt mentek, bár szomorúak voltak mégis vidáman beszélgettek. Kagome a Shippouék után ment pár méterrel lemaradva. Szemei még mindig vörösek voltak a sok sírástól.

-nézzétek! Egy fiú van az erdőben! –kiáltotta Rin a többieknek.

-Sango ez Kohaku! –számolt be a rókadémon a lánynak.

-Kohaku! Várj! –és a fiú után rohant.

-Kirara te maradj itt Shippouval és Rinnel! Kagoménak se engedd, hogy utánunk jöjjön! InuYasha! Mehetünk? (Miroku)
-Persze!

Mikor odaértek a szellemírtólány egy fiút ölelgetett.

-Kohaku! Jól vagy?
-I-Igen -kezdte megilletődve a fiú. –De honnan tudod a nevemet?

-Nem számít és újra megölelte öcsét.

-Miroku! InuYasha! Teljesen jól van! Nézzétek! Ugye velünk jöhet, vagy én megyek el.

-Persze hogy velünk jön!(Miroku)

-Na jó! –egyezet bele InuYasha is.

Sango boldogan ment vissza a többiekhez.

-Nézzétek, ki van itt!

Kirara visszaalakult kiscicává (közben a két gyerek leszállt róla) és boldogan szaladt és dörgölődzött oda régi gazdájához.

-Szia! –simogatta meg a fejét Kohaku.

-Na induljunk tovább!(InuYasha)

-Eközben Kagura megtalálta a kis csapatot de így nem tudta visszavinni Kohakut ezért inkább visszarepült a palotába és beszámolt a történtekről Narakunak.

Másnap…

-Igen? Akkor csak egy ember…

-köhöm… - AsaYoru szakította félbe Naraku mondandóját.

-Akarom mondani szellem, hozhatja vissza!

-AsaYoru!

-Igen? –felelte mosolyogva a szellemnő.

-Kérlek, hozd vissza nekem Kohakut!

-Re…

-Nem is! Csak a hátában lévő szilánkot hozd nekem vissza. De Sango előtt vedd ki, hogy láthassuk mérhetetlen szomorúságát. –nevetet Naraku. Szíve teli volt gonoszsággal és ezt nem is nagyon akarta leplezni…

-Ahogy óhajtod! Már indulok is!

-Ugyan hova sietsz? Elég lesz, ha csak holnap mész! –mondta mosolyogva majd megcsókolta a lányt. Egész éjszaka együtt voltak akárcsak a korábbi estéken…

Folyt. Köv.