|
16.fejezet: Egy kis boldogság
Mindenmegtörténhet!!!
XVI. Fejezet: Egy kis boldogság
Az utóbbi időben a csapatra sokszor kihűlt a szomorúság és a bánat, de úgy döntöttek, hogy inkább ezt nem mutatják ki egymásnak, ugyanis mindenki tudta, hogyha valakin túlságosan is eluralkodik a keserűség, akkor az a többiekre is áthat a rosszkedv, és ezt nem engedhetik meg maguknak.
-Közeledünk Narakuhoz! –kezdte InuYasha.
-Talán érzed? –érdeklődött Kagome.
-Nem!
-Akkor? –kapcsolódott be a beszélgetésbe Miroku.
-Itt még a fű sem nő!(InuYasha)
-Erre mindenki végig néz a tájon és észrevettek, hogy a hanyounak igaza van. Rin ijedten szaladt InuYasha mellé! A fiú ölébe vette a lányt, aki nem sokára elaludt.
-Szerintem álljunk meg itt éjszakára. –javasolta InuYasha –Rin már fáradt.
-Nocsak InuYasha! Szokatlanul kedves vagy ezzel a lánnyal. –gúnyolódott Miroku.
-Még jó hogy! Hiszen még csak gyerek…
-Shippou is az!
-Az nem számit! – a hanyou letette Rin egy fa tövébe Shippou odaszaladt és elaludt a lány mellett. Kirara védelmezőlég melléjük feküdt és ő is elaludt de minden neszre figyelt…
-Sango! Nem megyünk fürdeni? (Kagome)
-az jó lenne! De láttál valahol valami tavat?
-Ott van az orrod előtt! –mosolyodott el Kagome közben pedig kezével mutatta, merre van a víz.
-Sango elindult mögötte pedig Kagome, de Kagomét visszarántotta InuYasha és azt, súgta a lány fülébe:
-Beszélni szeretnék veled, ha visszajöttél.
-Kagome annyira meglepődött hogy azt sem tudta, hogy mit mondjon.
-Ööö… rendben! –válaszolta a lány egy kicsit habozva
Mikor a lányok a vízhez értek nem haboztak, gyorsan leöltöztek és belevetették magukat a fürdésbe. Meleg fülledt nyári este volt, így a víz kellemes volt a lányoknak és önfeledten beszélgetni kezdtek.
-Mondd csak Kagome! Mit mondott neked az előbb InuYasha?
-Azt hogy szeretne velem beszélni, hogyha végeztem.
-Vajon mit akarhat?
-Nem tudom! De remélem nem rossz hír. –mosolyodott el Kagome. -De mesélj mi a helyzet Mirokuval? Látom rajtad, hogy nem közömbös a srác!
-Srác? Ez meg mit jelent?
-Azt jelenti, hogy fiú csak más szóval! –válaszolta mosolyogva.
-Aha! Hát tudod nekem Miroku már akkor többet jelentet, mint egy barát, amikor először megláttam.
-De akkor miért nem volt semmi?
-Mert féltem!
-Ugyan mitől?
-Attól hogy visszautasít! Mert állandóan megnézi a lányokat, és mindegyiktől megkérdezi hogy lesz-e a gyermekei anyja! Meg a múltkor is el akart menni mikor fájt a keze, mert hogy nem vagyok biztonságban mellette! Nagyon megijedtem akkor!
-Csak azért mondta, mert féltett!
-Majd beszélek Mirokuval erről. Kagome! Min gondolkozol?
-Csak eszembe jutott, amit a múltkor mondott InuYasha.
-Miért mit mondott?
-Azt hogy szeret, de az már régen volt és biztos, hogy a láz miatt beszélt össze vissza!
-Szerintem azért majd kérdezz rá!
-Igazad van!
A fiúknál:
-Mit súgtál Kagoménak?
-Csak, azt hogy szeretnék vele beszélni, ha végzett.
-És miről?
-Miroku neked, muszáj kérdezősködnöd??
-Igen!
-Akkor elmondom!
-Én is így gondoltam! –InuYasha szúrós pillantását látva azonban még hozzáfűzte:
-Bocsánat! Folytasd! –mosolyodott el a szerzetes.
-Arról akarok vele beszélni, hogy szeretem, mert mikor AsaYoru megtámadott minket akkor mondtam neki, de az óta nem beszéltünk róla!
-Nem hagyom, hogy egy félszellem előbb szerezze meg álmai nőjét, mint én!
-Ezek szerint te is elmondod Sangonak?
-Igen de az előző jobban hangzott –mondta mosolyogva a szerzetes.
-Jaj Miroku!
-MI van?
-Semmi! –mosolyodott el InuYasha is.
Sango és Kagome visszajöttek a fürdésből. InuYasha felállt és odasétált Kagoméhoz.
-Akkor mehetünk? –kérdezte titokzatos mosollyal a fiú. Kaogome majdnem elájult mikor így látta a hanyout.
-Persze! –vágta rá a lány. Visssza mentek a tópartra.
Eközben Sango és Miroku beszélgetni kezdett. Aztán Sango Mirokunak szegezte a kérdését:
-Szerzetes! Múltkor miért akartál elmenni tőlem?
-Mert akkor úgy éreztem, hogy nem vagy biztonságban mellettem. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy a kezemen lévő lyuk beszippant veled együtt. És azt nem bocsátottam volna meg magamnak…
-De Miroku… -kezdte Sango, de nem fejezte be, mert a szerzetes felemelte kezét jelezve, hogy még nem fejezte be.
-… mert szeretlek –vallotta be végre a szerzetes a lánynak minden szava elakadt, nem tudott mit mondani, helyette inkább megcsókolta a szerzetest. A fiú nem késlekedett, már régóta várta ezt a pillanatot mikor érezheti Sango tényleg csakis az övé, visszacsókolt és keze szépen lassan levándorolt a lány fenekére. Azonban most nem kapott egyetlen pofont sértő szót vagy szúrós pillantást, hanem csak egy mosolyt a szellemirtó részéről, ami elárulta mennyire is tetszik neki a dolog.
Folyt. Köv.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
