Minden megtörténhet!!!

XXII. fejezet: Boldog este

InuYasha sokat tűnődött. Leült az erdőben egy fa ágára és ott gondolkodott. Felelevenítette a Kagurával folytatott beszélgetését.

-„Ezek szerint ott hagyná Narakut de, nem tudja, mert sakkban tartja, és bármikor megölheti, ha úgy akarja.

Aztán eszébe jutott Sesshoumaru. Életében először beszélt vele úgy hogy nem gúnyolódott és nem nézte le. Ez furcsa volt neki! Ráadásul egy ékkő szilnánkot is adott neki igaz nem szívesen tarom magámnál, mert veszélyes… oda kell adnom Kagoménak. Akkor talán hazamehet majd, és boldog lehet majd. De nem mehetek oda! Sango nem engedne a közelébe! Persze megértem de… na majd holnap elintézem ezt a dolgot!  -elmélkedett a hanyou de mivel nagyon elfáradt elaludt. Éjszaka rettenetes álma volt! Ismét átalakult és újra megölte Kikyout majd Kagomét is. Erre felriadt.

-Csak álom volt. Mondta saját maga megnyugtatására a félszellem. Leugrott a fáról és körülnézett… sötét volt, még csak a hold világított.

-francba! Pár nap múlva ismét újhold lesz! –állapította meg majd lement a közeli vízpartra és megmosta az arcát, amit elleptek a verejtékek a szörnyű álom alatt majd leült a partra, és a vizet nézte. Ez valamelyest megnyugtatta, mindig így volt, ha víz közelében volt. Épp indulni készült, amikor a bokrok mögül Kagome lépett ki. A fiú nagyon meglepődött hogy itt van a lány.

-Ka-go.. mit keresel itt??

-téged! Megéreztem az ékkövet és tudtam, hogy te vagy az! És csak meg szeretném köszönni, hogy visszahoztál az életbe! –majd megölelte a hanyout aki, ellökte magától.

-Ka-go…-még mindig képtelen volt kimondani a lány nevét.

-én öltelek meg és ezek után még szóba, állsz velem? –ezt a mondatott, úgy mondta végig, hogy végig lány szemébe nézett két kezével a lány vállát fogta.

-InuYasha! Az nem te voltál, hanem Naraku kényszertett az ékkőszilánk segítségével.

-DE…

-Nincs semmi de!

-De van! Feláldoztad magad értem! Miért tetted?
–még mindig nem tudod? –kérdezte mosolyogva a lány.

-hát ..izé..ööö..sejtem!

-InuYasha! Én szertelek! –azzal megölelte a fiút, aki ismét el akarta lökni magátol a lány de mikor látta, hogy ez nem fog sikerülni visszaölelt.

-Sajnálom! –mondta a hanyou a lánynak!

-Ugyan! Nincs mit sajnálni! –és teljes testével odalépett InuYasha elé hogy még a lábuk is egymáshoz simult… talán túlságosan is, mert elestek. InuYasha ráesett Kagoméra aki felszisszent a hirtelen jövő fájdalomtól.

-Bocsáss meg! –mentegetőzött a fiú és készült felállni de a lány visszahúzta és vadul, és szenvedélyesen csókolni kezdte a hanyout. Kagome nem tudta miért teszi de nem tudott megállj parancsolni az érzelmeinek.

A félszellem hirtelen nem tudta mi történik vele de, nem kellett sok idő neki, arra hogy feltalálja magát. Hamarosan az irányítást is átvette a lánytól. InuYasha mind viszonozta a lány csókjait.

Megfordultak így Kagome került felülre inuYasha pedig alulra de a csókok áradatait nem hagyták, hogy megfogyatkozzanak. A lány vonzódott a hanyouhoz és a kíváncsisága, na és persze a vágy arra hajtotta, hogy benyúljon a fiú felsője alá. Kezével végig simította a fiú erős és izmos mellkasát, de rengeteg régi és új hegek, emlékeztette a lány, arra hogy sok bajt értek már meg együtt. Abba hagyta a csókokat és InuYasához bujt- nagyon erősen, szorította magához, mintha soha többet nem akarná elengedni.

-Ka-go… mi a baj?

-Semmi!

-De látom, hogy van valami!

-Csak… Sajnálom!

-De...mit?

-Ezeket! –mondta a lány, és kezét végighúzta a fiú felsőtestén néha megállva egy –egy helyen, ahol hegek voltak.

-Azt sajnálom, hogy megsebesültél és sok fájdalmat kellett kiállnod miattam.

-Ezek semmiségek!

-NEM! -mondta Kagome elcsukló hangon könnyeivel küszködve.

-Kérlek, ne sírj! De akkor te is bocsáss meg amiért… -InuYasha a megfelelő szavakat kereste de nem találta őket! Ehelyett inkább benyújt a lány blúza alá és szépen finoman végig, simította a hasát, ahova a halálos sebet ejtette, ahova most kötés volt tekerve a lány melléig.

-Semmi ba… -mondatát azonban nem tudta befejezni, mert InuYasha újból megcsókolta. Finoman gyengéden mégis minden szenvedélyét bele adta miből nem volt kevés!(J) sokáig folytatták, mikor abbahagyták, megölelték egymást. Kagomén már látszott hogy fáradt.

-Most aludnod kell! –mondta InuYasha hangjában némi aggodalmat lehetett felfedezni ezért Kagome nem ellenkezett. A fiú mellkasára hajtotta fejét szemét lehunyta és nemsokára el is aludt. InuYasha egyik karját a feje alá tette másikkal védelmezöleg magához ölelve Kagomét de előtte végig simította a lány gyönyörű testét ameddig csak keze elért. A hanyou körbe nézett. Most tűnt csak fel neki milyen szép ez a tisztást és a part, és hogy milyen megnyugtató…

Folyt. Köv.