Minden megtörténhet!!!

XXII. után: BETEKINTÉS 2

-Ezt már tényleg nem hiszem el! Hol lehet ennyi ideig ez a lány? Biztosan történt vele valami! –fakadt ki egyik reggel Kagome édesanyja.

-ugyan! Biztosan nincsen semmi baja! –nyugtatta nagyapa de, szavában érződött hogy ö is aggódik unokája miatt.

-Souta! Ugye a suliban nem szóltad el magad?

-Anya! Mégis minek nézel? Nem felejtettem el nyugi!

-Jól van kicsim! Tudom, hogy okos fiú vagy de vigyáznunk kell!

-Anya! Nyugodj meg! Kagome biztosan jól van csak InuYashával elmerültek az ékkőkeresésben. –nyugtatta anyját Souta.

-InuYasha biztosan szolt volna, ha valami baj történt volna Kagoméval!

-Igen igazad van Souta!

-Tudom! Nekem mindig igazam van! –nevette el magát a fiú.

-Apa! Miért nem eszed a reggelid? Nem érünk rá egész nap!

-Dehogy is nem! Én már nyugdíjas vagyok! Ráérek! –védte magát nagyapa.

-Dehogyis érsz rá! Akkor rakd rendbe a kertet, seperd fel az udvart, tedd rendbe a fészert! Mondjak még?
–Nem kell! Magam is feltalálom, hogy mit csináljak!

-Akkor gyerünk! Sietnünk kell! Souta! Te, pedig el fogsz késni! Egyél már!

-De anya! Szombat van! Ma nincsen iskola!

-Akkor tanulj! Vagy segíthetsz a házi munkába! El kell a segítség! –és kiment a konyhából.

-Anya elég ideges mostanában!

-Igen az! –értett egyet unokájával az idős öregember.

-Nagyapa és Unokája egymásra néztek, nagyot sóhajtottak majd gyorsan befejezték a reggelijüket, és neki láttak a házi munkáknak, mit kiadtak nekik.

Folyt. Köv.