Minden megtörténhet!!!

XXV. fejezet: Végre otthon!

Hajnalban Kagome felébredt! Sesshoumaru békésen aludt, ellentétben InuYashával aki védelmezöleg ült a lány mellet, vigyázva rá.

-InuYasha! Te nem alszol?
-Nem! Vigyáznom kell rád!

-Nem kell! Inkább aludj!

Válasz azonban nem érkezett. A hanyou elengedte a lány kezét ölbe kapta és elindult vele a kijárat felé.

-Hová viszel?

A válasz azonban ismételt hallgatás volt. InuYasha a kút felé vette az irányt. Mikor odaértek a félszellem finoman leültette Kagomét a kút elé, hátát neki támasztva. InuYasha vele szemben ült le. Egy ideig szótlanul ültek. Végül a hanyou szolalt meg.

-Kagome! Itt nem tudsz meggyógyulni! Ahhoz haza kell menned!

-De… InuYasha…-Kagome szemeiben könnycseppek jelentek meg majd végigfolytak arcán.

-Kagome! Ne kezdj el sírni jó! –letörölte a lány arcáról könnyeket és magához ölelte!

Kagome elmosolyodott.

-Örülök, hogy megint kimondod a nevemet!

-Ne haragudj de azok után... képtelen voltam!

-Mondtam, hogy felejtsük el az egészet!

-InuYasha elengedte a lányt, megfogta a kezét, gyorsan ölbe kapta és beleugrott a kútba. A lány ijedtettében felsikoltott de aztán rájött, hogy amikor a hanyou megfogta a kezét, az ékkő szilánkot adta neki.

Ekkor érkeztek meg. A félszellem kiugrott a kútból. A szentélyben találták magukat.

-InuYasha! Itthon vagyok! –Kagome örömében megengedte szemének, hogy ejtsenek egy-két könnycseppet boldogsága kifejezésére. Olyan boldog volt hogy kiugrott a fiú öléből és kifutott az udvarra. Ismét vérzett de nem foglalkozott vele. A hanyou kisétált a lány után.

-Kagome! Akkor én most hazamegyek!

-Ne! Kérlek, ne menj! –és odaszaladt a fiúhoz és megölelte.

-Gyere! Mutatok valamit! –megfogta a félszellem kezét, és magával húzta a szent fához.

-Ez… az a fa? –nézett Kagoméra a hanyou.

A lány bólintott.

-Odamehetek?

-Persze. –válaszolta Kagome és elengedte a fiú kezét.

InuYasha odasétált a fához és kezével végigsimogatta a törzsét. Jól ismerte ezt a fát! 50 évet volt hozzászegezve… Naraku miatt! Ö volt az, aki kijátszotta Kikyou ellen és miatta halt meg. A fiú ökölbe szorult keze pihent a törzsön.

-InuYasha! Jól vagy? –lépett mellé Kagome.

-Pe… persze! –mondta de nem nézett a lány szemébe.

-„Megint Kikyoura gondol…”(Kagome)

Azzal otthagyta a gondolataival a fiút a fánál és ö maga a padhoz sétált. Keresztbe feküdt rajta, lábát a földön hagyta. Kicsit fázott de nem akart még bemenni a házba, hiszen még csak most hajnalodott és egy-két órát anyja még biztosan aludni fog. Addig ö is pihenhet.

-Tessék! Ezt vedd fel, nehogy megfázz!

-Köszönöm! –mondta és felvette a fiú felsőjét, amit a hanyou nyújtott neki.

-Gyere ide! –Kagome felült és mutatta a fiúnak, hogy üljön mögé. A hanyou nem habozott, a lány mögé ült és rögtön az ölébe húzta. Kagome boldogan dőlt neki a fiúnak és nemsokára el is aludt a félszellem ölelésében. InuYasha az égboltra nézett. A csillagok már teljesen eltűntek a hold még látszódott… legalábbis egy kis része.

-holnap újhold lesz! –InuYasha annyira fáradt volt hogy pár perce lehunyta a szemét és elnyomta az álom. Mindketten arra ébredtek, hogy valaki üvöltve szalad ki a házból.

-Kagome! Hát itt vagy?

-Anya! Anya!

-Kagome!

A két nő egymás felé futott mikor találkoztak, megölelték egymást. Azonban Kagome összeesett.

-Kagome! Jól vagy?

-Nem nincs jól!(inuYasha)

-Hát te is itt vagy?

-Ennyire nem kell örülni neki!

-Ne haragudj! De Kagome mi bajod? A lány azonban nem tudod válaszolni. InuYasha megmutatta a lány sebét anyjának, aki szörnyülködve nézte.

-Mi… Mi történt?

InuYasha már épp válaszolni akart de Kagome közbe vágott:

-Anya! Majd mindent elmesélek! Jó?

-Rendben! De most beviszlek a korházba.

-Akkor én hazamegyek!

-InuYasha! Kérlek, ne menj! Este ígérd, meg hogy bejössz a korházba!

-Rendben!

-Addig vigyáznál Soutára, míg hazajövök? Nem akarom egyedül hagyni!

-Miért hol van nagyapa?
–1 hete elment valahova és csak azt mondta, hogy majd jön, de ne beszélj most Kagome!

Anya hívott egy taxit és bevitte lányát a korházba. InuYasha bement a házba megkereste Soutát és egész nap, csak ettek és szórakoztak. Mire anya hazaért a nap már lemenőben volt.

-Souta! InuYasha! Hol vagytok?

A két említett szélsebesen rohantak ki az udvara.

-Hogy van Kagome?(Souta)

-Jobban! Azt akarja, hogy InuYasha menj be hozzá. Azt mondta, hogy már tudod, hogy hol van a korház.

-Igen tudom.

-rendben, de így nem mehetsz! Souta! Adj neki valami ruhát!

-Rendben azzal mindketten felsiettek a házba. InuYasha kapott egy koptatott kék farmert és egy fekete pólót és egy dzsekit.

-Kössz! Akkor én mentem!

-De kel még egy sap… InuYasha! Mi történt veled?

-Majd elmondom, ha visszajöttem. –mondta és lerohant.

-Mi történt a hajaddal?(Anya)

-Majd elmondom, de most megyek!

-Rendben! Ezt add majd oda Kagoménak.

-InuYasha elvette a táskát és mát el is indult szerelme felé. Hamarosan oda is ért.

Folyt. Köv.