Minden megtörténhet!!!

XXVI. fejezet : Kórházi látogatás

InuYasha a kórház folyosóit rótta, keresve Kagomét. Egy külön kórterembe találta meg. Egyedül volt és úgy látszott alszik. A fiú az ablakon keresztül nézte a szerelmét.

-Maga a barátja? Bemehet hozzá! –szólt hozzá egy nővér és betuszkolta a meghökkent fiút az ajtón. Kagome rögtön kinyitotta a szemét.

-Higurashi kisasszony! Itt van a barátja!

-Ööö… köszönöm! –mondta a lány és megvárta, amíg a nővér eléhagyja a szobát.

InuYasha! Fantasztikusan nézel így ki!

-Hát… pedig elég furán érzem magam ebben a… ruhában.

-Pedig jól áll! Nem ülsz le?

-De!

Kagome helyet szorított a fiúnak így az mellé ült le. A lány hozzábujt és magához ölelte. InuYasha sem tett másképp. A fiú játszani kezdett a lány hajával, cirógatta, simogatta.

-Nem vagy álmos? –kérdezte a lány.

-Nem!

-InuYasha! Látom rajtad! Már három napja nem aludtál!

-De ma ember vagyok! Tudod jól, hogy ilyenkor nem szoktam aludni!

-De… most az emberek világában vagy! Itt nincsenek szellemek! És különben is! A kórházat védik!

A hanyounak be kellett látnia, hogy a lánynak igaza van! Kagome lefektette a fiút. Adott neki egy rövid csókot majd ö is lefeküdt. Mindketten hamar elaludtak.

Másnap reggel egy nővér szavára ébredtek.

-Nahát! Ezek igaziak? –tapogatta a hanyou kutyafüleit az ápoló. –az ilyeneken a plasztikai sebészet már tudd segíteni! Egy emelettel van felettünk! Ajánlom, hogy látogassa meg! Higurashi kisasszony magának itt a reggelije!

-Köszönöm! – a nővér átadta majd kiment.

-Mi az a plasztikai sebészet? –kérdezte dühösen a hanyou.

-ugyan! Ne foglalkozz vele! Anya majd hoz neked egy sapkát!

Kagome közben enni kezdett.

-Kérsz egy harit? –kérdezte teli szájjal és a fiú szája elé, tartotta a szendvicset. InuYasha egy harapással megette a maradékot és a lány ujjáról is lenyalta a maradék vajat.

-Ne! –húzta el a kezét a lány. Szemében félelem jelent meg és egész testében remeget.

-MI a baj Kagome?

-Se… azt hiszem semmi!

InuYasha nem értette mi baja, lehet a lánynak, de azért magához ölelte. Kagome nagyon megijedt hogy a fiú „nyalakodni” kezdett.

-Mutasd a sebed! Mit csináltak veled! –a hanyou felhúzta a lány pólóját, amit a kórházban adtak rá.

-Összevarrták a sebeimet.

A félszellem csodálkozva nézte a lány hasát, mert még nem látott ilyet.

-A cérnákat majd kiveszik, ha a seb beforrt. –magyarázta Kagome de a fiú csak értetlenül pislogott. Finoman végig simította a lány hasát majd adott rá egy puszit. Alig érezhetően, ajka alig ért a lány bőréhez. Kagome bele remegett.

-Jön Souta és az anyád! –mondta InuYasha.

-Érzem a szagukat és hallom a hangjukat is! –ekkor a két kutyafül mozogni kezdett, amin Kagome nevetni kezdett.

-Most meg min nevetsz? –kérdezte kicsit dühösen a fiú.

-Ne haragudj de… -közben feltérdelt az ágyon- ezek nagyon aranyosak, ha mozognak! -A lány megfogta a füleket.

-Azok nem játékszerek! –mérgelődött a hanyou.

-Tudom-tudom! –mosolygott Kagome. InuYasha átkarolta a lány derekát miközben az a füleit tapogatta. Lefektette az ölébe, és gyengéden csókolni kezdte. A lány elengedte a füleket és átkarolta a félszellem nyakát. 

-Köhöm…

-Jaj… szia anya! –mondta zavartan Kagome és kimászott a fiú öléből. InuYasha zavartan mosolygott és lesütötte a szemét.

-Csak egy kis innivalót hoztam neked, kicsim. De most egy kis időre még magadra kell hagynunk, mert Souta éhes és elmegyünk venni neki valamit.

-De nem is vagyok…

-De igen az vagy! –mondta és kituszkolta fiát az ajtón. Mielőtt ö maga is kilépett volna, azt mondta lányának:

-Egy órát még biztosan eszik majd.

Kagome csak mosolygott és örült hogy ilyen anyja van. Visszament a hanyouhoz az ágyhoz.

-Hol is tartottunk? –kérdezte tettetett zavarral a lány.

-Azt hiszem… -állt fel InuYasha az ágyról.- …hogy… -megfogta a lány derekát. És csókolni kezdte. Kagome átkarolta a fiú nyakát és viszonozta a csókok sorozatait. Kagome keze felfelé vándorolt és megfogta a fiú füleit, amik ismét mozogni kezdtek.

-Ne de Kagome!

-Ne haragudj, de… -mosolygott a lány.

-Jól van! Figyelj! Én haza szeretnék menni, mert nem érzem magam itt biztonságban…

-Rendben! –mondta kicsit szomorúan a lány, de hagyta, hogy szerelme elmenjen.

-Várj csak! –és egy baseball sapkát nyomott a fiú fejére egy puszit a szájára, egy chipset a kezébe és így engedte el Kagome kedvesét. InuYasha boldogan indult haza.

Kagome két hétig feküdt a korházban. Ez idő alatt InuYasha egyszer sem látogatta meg de, tudta hogy nincsen semmi baja… ezt érezte!

Folyt. Köv.