|
1.fejezet
1. fejezet
-Naraku! Te átkozott! Gyere vissza és harcolj meg velem rendesen!
-Inuyasha! Már nem hallja!
-Nyugodj meg! Sangonak igaza van! Naraku már messze jár és …
-Miroku! –a hanyou szeme villámokat szórt –Inkább veled végezzek?
-Inuyasha4 ideje lenne tényleg lenyugodnod különben…
-Különben mi Kagome? Ha gondolod te is, megkóstolhatod a kardom élét!
-Igen? Valóban megtennéd?
A félszellem rájött hogy óriási hibát követett el mikor utolsó mondatát kimondta.
-INUYASHA! VELEM NEM BESZÉLHETSZ ÍGY!
-MÁR HOGYNE BESZÉLHETNÉK? ÚGY BESZÉLEK VELED, AHOGY AKAROK!
-Túl sokat képzelsz magadról te ostoba!
-én ostoba?
-igen te! És önző is vagy!
-Cccá! Na persze! Nem magadról beszélsz véletlenül Kagome?
-Inuyasha! –a lány hangja fenyegető volt.
-tessék! –mondta szinte ártatlanul. –nem tudsz mit mondani?
-Inuyasha! Abba kéned hagynod! –kezdte finoman Sango.
-Te hagyj engem békén! Ne szólj hozzám!
-„Még mindig haragszik rám? Pedig olyan rég tettem…”
Miroku épp a száját nyitotta volna, hogy megvédje Sangot de, a félszellem őt sem hagyta ki.
-TE SE MERJ MEGSZÓLALNI! –fenyegetésképp meglóbálta a Tessaigát.
Kagoméban egyre jobban felment a pumpa. Erre rá tett az is, hogy Inuyasha Shippout sem kímélte, aki most jött elő egy bokor mögül, Myougával a vállán.
-De jó! Ti is előkerültetek! Milyen nagyszerű hogy van valaki, aki mindig megnézni milyen veszély leselkedhet ránk EGY BOKORBAN!
-Hagyd békén Inuyasha! Még csak gyerek!
-Te meg engem hagyj békén! Nem érdekel, hogy mit mondasz!
-Valóban?
-Igen képzeld!
-FEKSZIK! –a hanyou ekkor a földet kezdte megvizsgálni
-Ezt még…
-FEKSZK! –mondta a lány miközben körmeit vizsgálta.
-Jobban tesze…
-FEKSZIK!
-Hagyd már…
-FEKSZIK!
Inuyasha épp levegőt vett volna, hogy mondjon valamit, de nem akart még egy feksziket, inkább nem csinált semmit csak feküdt arccal a földnek.
-Remélem, abba hagytad végre! És ha már aránylag nyugodt, vagy akkor hallgass meg! –guggolt Kagome a félszellem elé. A hanyou azonban rávágta:
-NEM!
-Fekszik! És ne szólj bele még be, nem fejezem! –mondta a követelményeket a lány.
-Idefigyelj! Tudod jól, hogy csak neked akarunk jót, és nem szeretném, azaz szeretnénk –javította ki gyorsan –ha valami bajod esne! Nézz végig magadon! Több sebed is van, amik súlyosak és még kihozod belőlem azt a szót is!
InuYasha a lány szemébe nézett. A barna szempárban látta a lány aggodalmait.
-Gyere! Segítek felállni de, ne ellenkezz! –mosolygott Kagome és segített a fiúnak felállni, majd hagyta, hogy rátámaszkodjon.
A többiek is odamentek. Sango Mirokut támogatta illetve egymást támogatva lépdeltek. Naraku új inkarnációja ellátta a bajukat mielőtt meg tudták volna ölni. Mindenkinek a saját lábán kellett mennie mivel Kirara Naraku mérgétől nem tudott átváltozni nagymacskává.
Már besötétedett mikor elértek egy barlang mellé, ami mellett egy kispatak csordogált.
-Azt hiszem ez a hely, megfelel éjszakára. –mondta és a barlang falának, döntötte Inuyashát majd segített Sangonak és Mirokunak is, akik a félszellemmel szemben a barlang túloldalán dőltek a falnak.
-Bekötözöm a sebeiteket, és utána pihenhettek! Shippou! Hoznál egy kis vizet ezekbe?
-Persze! –mondta, majd elvette a kulacsokat és a patakhoz futott. Gyorsan megtöltötte és már indult volna vissza, amikor egy hang szólította meg.
-Hé várj!
-Ki vagy te? Mutasd magad! –mondta a róka szellem, de hamar megbánta, mégsem akarta látni a hang gazdáját.
-Most még nem! De mondd csak! Az a vörös ruhás alak Inuyasha volt?
-Igen, miért? –választ azonban már nem kapott. Egy ág mozdult, meg amiről az idegen elrugaszkodott és eltűnt.
Shippou megvonta a vállát és visszament a vízzel. Átadta Kagoménak aki, megitta a sebesültekkel. Bekötötte Sango karját, ami csuklójától a válláig fel volt hasítva. Mirokunak a lába volt ugyanilyen állapotban. Mikor befejezte, lefektette őket homlokukra vizes kendőt rakott, hogy a lázuk lejjebb menjen.
Inuyashának a kezét, hasát és mellkasát kellett bekötni.
-várj még egy percet, kérlek. –kérte kagome mikor a fiú menni készült. A lány elővett egy sebtapaszt és a fiú arcára ragasztott mivel ott egy kés hagyott maga után egy mély vágást.
Időközben Shippou, Kirara és Myouga is álomba szenderedtek és Inuyasha sem volt már ébren.
Kagome fáradsága ellenére azonban nem tudott aludni. Ahhoz túlságosan is élt még benne a mai nap harc. Nagyon aggódott mindenkiért, főleg azért a makacs kutyaszellemért. És most milyen békésen alszik… arcába hullik haja, ami ezüstösen ragyog. Kagome nem tudta megállni, hogy ne menjen oda, és ne simítsa ki a rakoncátlan tincseket. A fiú azonban megérezte a lány kezét bőrén és felkelt és elkapta a lány kezét.
-Mit csinálsz? (Inuyasha)
-Ne haragudj! Nem akartam!
-Kagome! Te sírtál?
-Miért?
-Könnyes a szemed!
A lány észre sem vette mikor kezdett el könnyezni.
-Nem csak belement valami!
-Hazudsz!
-Nem! És elengednéd a kezem?
-Nem!
-Inuyasha!
-Ki ne mondd!
-Miért?
-Tudod így is elég fájdalmaim, vannak és nincs szüks…
-Mi? Fáj? Mi? Miért nem mondtad?
-Mert nem annyira! –a fiú szeme azonban elárulta fájdalmai igazi nagyságát.
-Aludnod kell! Nem beszélhetsz!
-Ez parancs? –gúnyolódott.
-Igen az! –mosolyodott el a lány. –Aludj!
-Csak ha ideülsz mellém.
-Mi?
-Most mit nem értesz?
-Mindent értek!
-Akkor? – a lány lassan odabújt Inuyasha mellé. A fiú egyik karjával átkarolta Kagome vállát és megfogta a kezét, aztán elaludt. A lány még egy ideig nézte az alvó hanyout. Közben arra gondolt, hogy miért akarta hogy mellette legyen talán… nem! Me3grázta a fejét így elhessegette a gondolatot. A hanyou vállára hajtotta a fejét majd elaludt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
