3. fejezet

Mindenki csodálkozva nézett Mitsukerura, Inuyashára, majd Sesshoumarura. Ezúttal a szellem sem tudta leleplezni meglepődöttségét.

-Ho-hogyan?

-Apám… Apánk Izayoi előtt találkozott édesanyámmal.

-Akkor a nővérem vagy! –fakadt ki a hanyou.

-Nem! Előbb fogantam meg mint te de később születtem.

-Aha… -Inuyasha erre nem tudott mit mondani. Ezúttal Sesshoumaru sem.

-Talán jobb lett volna, ha nem mondom el ezt nektek. –mondta szomorúan a lány, majd felállt és indulni készült. Elment Sesshoumaru mellett a szellem azonban visszarántotta a karjánál fogva.

-Mutasd a szellem alakod! –adta ki a „parancsot” A lány szó nélkül engedelmeskedett. Haja ezüstszínű lett akárcsak Inuyasháé vagy Sesshoumarué. Körmei meghosszabbodtak karmokká alakulva. Füle olyan lett, mint Sesshoumarué. Szeme aranysárga lett.

Mindenki csodálkozva nézte a két szellemet. Sesshoumaru szeme egy pillanatra felcsillant nem tudni hogy miért.

-Miért kell ennek is szellemnek lennie?

Mitsukeru kiszabadította kezét Sesshoumaru szorításából.

-Inuyasha! –itt ránézet. –Sesshoumaru. Ekkor eltört benne a mécses. Örült hogy végre találkozhat testvéreivel. Kagome bátorítólag átölelte a lányt.

-Ne haragudjatok! Azt hiszem jobb lesz, ha elmegyek!

-Nem mész sehova…(nagy levegő) hugi! –mondta ki Sesshoumaru.

-Mi? –jött ki a kérdés Mitsukeruból. „Miért mondta ezt? Hogyan lehetséges? Eddig olyan ridegnek tűnt, most pedig a szeméből melegség és szeretet sugárzik? Képtelenség…” –suhant át a lány agyán.

-Sesshoumaru? (Mitsukeru)

-Hm?

-Mi van veled? (Inuyasha)

-Hogy érted ezt Öcsi?

-Szerintem, úgy érti, hogy megváltoztál!

-Ne szólj bele! –torkolta le Inuyasha a húgát.

-Bocsi!

-Inuyasha! Nem beszélhetsz így a húgoddal, akit csak most ismertél meg! (Kagome)

-Dehogyisnem! Az én húgom! Nem? Úgy beszélek vele, ahogy akarok!

-Inuyasha!

-Kérlek Kagome ne, mond ki, hogy fekszik!

Inuyashát ismeretlen okokból a földbe passzírozta ereje.

-Jesszus! Kérlek, ne haragudj! Nem akartam! Tényleg! Ne haragudj! Én… nem tudtam –magyarázkodott Mitsukeru de látva Inuyasha szúrós tekintetét inkább abbahagyta, és a földet kezdte bámulni.

A hanyou nagy nehezen feltápászkodott a földről.

-Hm, Öcsém! Ez elég szánalmas volt!

-Sesshoumaru! Hallgass vagy készülj a halálra+!

-Mindig ezt szokták csinálni? –kérdezte Mitsukeru Kagométól.

-Igen, általában mindig.

-Én ezt nem értem! Testvérek mégis mindig veszekednek? Mindig is arra vágytam, hogy legyen egy bátyám, és mikor megtudtam, hogy 2 is van nagyon boldog voltam.

-Ők valamiért nem kedvelik egymást.

-De miért nem?

-Ez igazán hosszú történet! –kapcsolódott be a beszélgetésbe Miroku.

-Ne is beszéljünk erről. Inkább rólad!- itt egyik kezével megfogta Mitsukeruét, mélyen a szemébe nézett és nyitotta volna a száját mikor egy kard nyomódott a szerzetes torkának.

-Nem ajánlom, hogy megkérdezd!

Miroku nyelt egyet és elengedte a lány kezét, így a kard is elkerült a torkától.

Sesshoumaru felfigyelt a kardra.

-Inuyasha! Várj egy percet!

-Dehogyis! –Inuyasha rátámadt a szellemre az azonban egy fának dobta majd békésen odasétált Mitsukeru elé.

-Hugi! Az milyen kard?

-Nem rég készítettem.

-Toutousai-jal?

-Igen! Tőle és Myougától tudom a legtöbbet rólatok.

-Megnézhetném?

-Persze? –mondta a lány és átadta kardját.

Sesshoumaru csodálkozva nézte a kardot.

-A markolata aranyból van. –magyarázta a lány. –a nyele az egyik agyaramból de mivel nem vagyok valami erős szellem egy ezüst bevonat került rá. Csak az ezüst szilárd anyag ezért átváltozni a kard maga nem tudna ezért a véremben ázott 9napig. A kardhüvely Bokusen egyik ágából készült. Ő ajánlotta fel! –mondta mosolyogva a lány.

-miért volt szükség a véredre?

-A miko részem miatt. Mivel az alakjaim is, magam tudom változtatni remélhetőleg a kardra is hatással lesz majd a vérem ereje.

-Remélhetőleg?

-Igen, mert még nem volt alkalmam kipróbálni.

-Miért nem?

-Mert nem volt még olyan erős ellenfelem, aki ellen használnom kellett volna! –mosolygott a lány. Sesshoumaru látva a lány magabiztosságát elmosolyodott.

-Nos ha nem volt még méltó ellenfeled, akkor harcolj velem! –Ajánlotta magát Inuyasha. Kardját előhúzta a hüvelyéből, ami rögtön átváltozott.

-InuYasha! Én a helyedben nem tenném! -mondta Miroku miközben nyakát, simogatta.

-Cccá! De én nem te vagyok!

-Biztos vagy benne bátyám?

-Igen biztos!

-Felőlem! Sesshoumaru visszaadnád a kardom?

A szellem nem válaszolt csak odadobta a lánynak kardját, ami pontosan a markolatnál esett Mitsukeru kezébe.

Mindenki jó pár métert hátrált csupán Sesshoumaru tartotta meg jelenlegi 2 méteres távolságát.