5. fejezet:

Pár nap telt el azóta, hogy Mitsukeru találkozott testvéreivel. Mindenki nagyon megszerette a lányt, aki egy ideig velük tartott. Sesshoumaru annyira megkedvelte húgát, hogy képes volt elviselni öccsét és így ő is csatlakozott egy ideig, Inuyasha nagy bánatára. „Remek! Mostmár 2 olyan személy van a közelemben, akik bármikor képesek legyőzni.” –morfondírozott magában a hanyou.

-Az utóbbi időben Inuyasha elég ideges! Nem Kagome?(Sango)

-De igen! Nem tudom, mi lehet a baja!(Kagome)

-Hát… itt van Sesshoumaru…

-Igen lehet de szerintem nemcsak ez bántja.

-Mire gondolsz? –kérdezte Miroku aki eddig csendben, hallgatta a lányokat.

-Hát… arra… de nehogy elmondjátok neki… -súgta halkan Kagome majd még halkabban, folytatta, hogy Sangonak és Mirokunak oda kellet hajolniuk hozzá.

-Szóval mikor Mitsukeru megjelent és tudjátok, legyőzte őt és most velünk tart, és ráadásul itt van Sesshoumaru is, aki szintén bármikor legyőzi harcban.

-Igen lehet, hogy igazad van!(Sango)

-Miroku csak helyeslően bólintott, hogy neki is ez a véleménye a dologról.

Mindhárman szomorúan és együtt érzően néztek a félszellemre…

-Mi van? –kérdezte Inuyasha elég dühösen, mikor észrevette az őt, bámuló embereket.

-Semmi! Lényegtelen! –mosolygott Kagome.

-Kagome! Ne szórakozz velem! Megérteted? –emelte fel a hangját a félszellem.

-Mi az bátyó? Mi a baj? –kérdezte mosolyogva Mitsukeru és Inuyasha valamint Kagome közé állt.

-Mit akarsz te tőlem? Semmi közöd hozzá!

-Bocs hogy érdeklődtem! –felelt egy kicsit gúnyosan a lány. -Mindig ilyen harapós? –kérdezte szinte suttogva Kagométól Sangotól és Mirokutól.

-Általában igen, főleg miután legyőzik! (Shippou)

-Te vakarcs! Miért szólsz bele? A róka szellem fején több púp is megjelent!

-Inuyasha! Miért bántod állandóan Shippout?

-Csak!

-Figyelj bátyó! Tényleg nem kéne állandóan veszekedned!

-Te akarsz kioktatni?

-Na elég volt! Ez már tényleg szánalmas, amit csináltok! –csendesítette testvéreit Sesshoumaru. (akárcsak egy testvéreit védő nagytesó… J )

-Te…

-Szerintem, nem kellene veszekednetek! Inkább örüljetek, hogy van kivel beszélgetnetek, ha nincsen barátotok! –vágott közbe Rin és utat tört magának a 3 testvér között és folytatta útját az erdőben Kaede anyó faluja felé. A többiek 8Sesshouamruékat kivéve ugyanis ők 3an ledöbbentek Rin szavaitól) követték Rin példáját és tovább mentek.

-Igaza van! Nem kéne veszekednünk! –mosolygott a lány.

-Nem értem hogy tudsz ennyit mosolyogni! (Inuyasha)

-Ez számomra is rejtély!

-Szívből jön.

A két fiú értetlenül nézett a lánya a szemöldöküket felhúzták.

-Hagyjuk! Menjünk többiek után! –mondta és belekarolt a testvéreibe és maga után huzta őket.

Pár nap múlva elérték Kaede faluját. Az anyó nagyon érdekesnek találta Mitsukeru történetét.

-elmesélnéd még egyszer, hogy is lettél te Inuyasha húga nem, pedig a nővére?!

-Hát… InuTaishou előbb találkozott édesanyámmal és mindössze csak egy napot töltöttek együtt de a köztük lévő valami érezhető volt ezért megfogantam aznap éjszaka. És az az igazság hogy nem 9 hónapra születtem, hanem 13ra. Csak pár hónappal vagyok fiatalabb Inuyashánál.

-Ez érdekes történet!

-Köszönöm!

-De ha most megbocsátasz, van egy csapat beteg gyerek, akiket meg kell vizsgálnom!

-Persze menjen csak!

A lány egy kis ideig még maradt a kunyhóban majd megunta az egyedül létet és ki ment. Elindult megkeresni a többieket, végül egy kútnál talált rájuk de már messziről hallotta bátyja és Kagome szóváltását.

-Nem mehetsz haza!

-Inuyasha! Nyugodj meg! Pár óra múlva visszajövök! Csak ennivalóér megyek haza, mert VALAKI megette az ÖSSZESET!

-Hát itt meg mi van? –kérdezte mosolyogva Mitsukeru.

-Semmi! –válaszolt mindenki helyett Kagome és beleugrott a kútba.

-Kagome hova ment?

-Haza! (Miroku)

-Ez hosszú történet! (Sango)

-Nem baj! –mondta a lány és leült. –Kíváncsi vagyok!

-Ez engem is érdekel! –lépett ki Sesshoumaru a fák közül. Nyomában Rinnel és Yakennel és Ah-Un –nal.

-Szia Bátyó! Merre jártál?

-Dolgom volt! –válaszolt a szellem kicsit sem barátságosan.

-Értem! –Mitsukeru most is csak mosolyogni tudott.

-Inuyasha a szemét forgatta és inkább beleugrott a kútba Kagome után.

Sango pedig az Ókori Japánban elkezdte mesélni Kagome utazását a kútón keresztül.

Inuyasha ezekben a percekben érkezet meg a modern Japánba. Szaglászni kezdett majd beugrott Kagome ablakán. A lány azonban nem volt a szobában. Kagome illatát kezdte követni a hanyou ami, egy zárt ajtó elé vezette. Nem habozott, benyitott. A lány épp akkor lépett ki a fürdőkádból és tekerte be magát a törölközővel. A váratlan látogatót nem vette észre de, kis idő múlva megérezte a hideget, ami a nyitott ajtón keresztül áramlott be.

-Inuyasha! Mit keresel itt? És csukd be az ajtót, mindjárt megfagyok!

A félszellem megbabonázva nézte a lányt, majd becsukta az ajtót, de még mindig nem volt magánál Kagome látványától. Olyan gyönyörűnek látta, mint még soha.

-Miért jöttél ide?

-Mi? –tért magához a hanyou a bambulásból.

-Miért vagy itt?

-Nem akartam Sesshoumaruékkal maradni.

-Legalább ez most őszinte volt.

A félszellem nem válaszolt.

-Azt hiszem jobb, ha lesz, ha mégis csak visszamegyek! –mondta végül.

-Ne… azaz maradhatsz! Eljöhetsz velem a boltba, mert kifogyott itthon a tésztakészlet.

-Ha nem baj.

-Nem egyáltalán de…

-Mi az?

-Így nem jöhetsz! Keresek neked valami ruhát. Gyere! –mondta mosolyogva a lány.

Kagome hamar megtalálta megfelelő ruhadarabokat, majd a hanyou kezébe nyomta és betolta a szobájába, rácsukta az ajtót, míg felöltözik. Addig elvonult a fürdőbe, hogy ő maga is felvegyen valami kényelmeset.

Hamar felvette a kiválasztott darabot majd visszament a szobába, hogy megsürgesse Inuyashát. Ekkor a hanyoun már alig volt valami ruha, ami eltakarta a …(azt hiszem itt mindenki, tudja, mire gondolok, nem kell leírnom…J) a lány egy kicsit elvörösödött de azért segített felvenni a fiúnak a nadrágot, zoknit és a cipőt.

-Hm… egész jól nézel ki!

-Én elég furcsán érzem magam.

Kagome elmosolyodott majd a fiú fejére nyomott még egy sapkát és elindult vásárolni. A lánynak fognia kellett a félszellem kezét, mert a srác mindent megszagolt és elcsatangolt állandóan.

-Kagome! Kagome! –kiáltották utána.

-„Jaj nekem! Most megkapom ám a magamét!” –gondolta a lány mégis mosolyogva fordult meg, közben nem eresztve el a hanyout.

-Nahát! Lányok! Micsoda meglepetés!

-Kagome! Ki ez a fiú?
-A barátod?

-Jóképű! –mondták a barátnői halkan Inuyasha mégis, meghallotta. (természetesen…)

-Ööö…. –jött zavarba Kagome. Fogalma sem volt, arról hogy mit feleljen a kérdésre, ráadásul el is pirult.

Inuyasha válaszolt helyette bár nem értette a szó jelentését.

-Igen a barátja vagyok! –mondta nemes egyszerűséggel, majd maga után húzta a megszeppent lányt, aki vörös arccal búcsúzott el barátnőitől.

-Sziasztok!

-Szia Kagome!

-Majd mesélj!

-Pontosan! Kíváncsiak vagyunk!

-Inuyasha! Kössz! –nyögte ki végül a lány mikor már a boltban voltak.

-Meghálálhatod, ha veszel nekem ilyet! –nyomta a hanyou a lány arcába a hatalmas méretű chipset!

-Rendben! De nem kell az orrom alá dugnod!

A boltban azonban még jobban kellett vigyázni a fiúra mivel mindent meg akart kóstolni és mindent kinyitott.

-Inuyasha! Ne! Nem! Azt nem szabad! Kérlek! Ne! Fekszik!

Abban a percben mikor elhagyták a lány ajkait, a leigázás szavát a fiú a földre esett! Kagome kihasználva, hogy a srác nincs teljesen magánál, a pénztárhoz sietett és kifizette a dolgokat és elindultak visszafelé.

-Bocsi! De ott nem lehet csak úgy enni, mint nálunk! Inuyasha egész úton csak duzzogott, de azért engedte, hogy a lány belekaroljon és hozzábújjon. Így értek haza. Kagome gyorsan átpakolt a táskájába, addig a hanyou visszaöltözött a számára igencsak kényelmetlen ruhából a sajátjába.

-Mehetünk! Szolt be a lány a fiúnak, akin ekkor még csak a nadrág volt. A felsőjét a kezébe fogta.

-Rendben! Akkor gyere! –mondta és elindult a kút felé. Útközben vette csak fel a hiányzó ruhadarabját majd együtt ugrottak be a kútba.