6. fejezet

Mitsukeru egy fa tetején üldögélt és eddigi életén gondolkodott, nagyokat sóhajtozva.

-Neked meg mi bajod?

-Inuyasha! Hát te mit keresel itt?

-Hát… a fámon üldögélsz!

-Ne haragudj! Akkor…

-Nem azért mondtam!

-Hanem?

-Nem mindegy?

-De!

Inuyasha felugrott a lány mellé és leült.

-Min gondolkodsz? –kérdezte érdeklődve a hanyou.

-Az életemen. Eddig magányosan éltem és most annyi mindenki van körülöttem. Össze vagyok zavarodva!

-Tudom, mit érzel! Én is egyedül voltam. Nagyon sokáig nem is volt mellettem senki, nem számíthattam senkire, ezért nem is bíztam meg senkiben. De találkoztam Kagoméval pont ennél a fánál. Aztán jött Shippou, Miroku és Sango.

-Ehhez a fához voltál hozzászegezve?

-Igen.

-Érzem. Az egész fából sugárzik az illatod. Ezért is ültem ide. Hasonlít apáéra.

-Te nem is találkoztál vele! Akkor hogy-hogy tudod milyen az illata?

-Egyszer láttam. Születésem után egy-két nappal. Több év alatt sem fogom elfelejteni! Mikor eljött más valaki illata is jól érződött rajta… a tied!

Inuyasha ránézett húgára, de csak egy pillanatra. Nem tudta mit mondjon neki.

-Tudom, hogy nem kedvelsz! –mondta szomorúan Mitsukeru. Szemében könnyek jelentek meg.

-Csak nem sírj rendben?

-De… - a lány alig hallhatóan zokogni kezdett.

-Mondtam, hogy ne sírj!

A lány nagy nehezen abba hagyta a sírást, valamiért azt érezte a fiú, aggódik érte. Mitsukeru szipogva nézte testvérét, akin látszott, hogy nyugtalan.

-Valami baj van, bátyám?

A hanyou nem válaszolt, csak becsukta a szemét. A nap ekkor bukott le a látóhatár alá. Az égen megjelentek a csillagok. Az Új Hold első éjszakája köszöntött be. Inuyasha emberré változott.

-Nahát! Veled mi történt? –pislogott testvérére Mitsukeru.

-Ember lettem. –mondta kicsit ingerülten a fiú.

-Sokszor van így?

-Csak Új Hold első éjszakáján.

-Értem.

-Na gyere! Ideje visszajönnöd a többiekhez! Aggódtak érted, hogy merre vagy.

-Rendben!

Mindketten leugrottak a fáról és visszasétáltak a faluba a többiekhez. Megvacsoráztak majd beszélgetni, kezdtek. Sesshoumaru persze nem bírta ki, hogy ne tegyen öccse kinézetére valami megjegyzést.

Inuyashát valahogy most nem tudta érdekelni a dolog. Eleresztett egy szánalmasan ostoba kifejezést bátyja felé majd felállt és távozott.

-Most hova megy?

-Inuyasha ekkor mindig egyedül van, és nem alszik. (Miroku)

-Nekünk azonban ideje lenne! (Sango)

Mindenki lefeküdt aludni. (Még Sessy is, csodával határolt módon… biztos cukor mikor alszik…J )

Egyedül Mitsukeru nem tudott elaludni.

„-Miért viselkednek így? Inuyashának pedig nem kellene egyedül lenni ilyenkor!” –mérgelödött magában, majd erőt vett magán és elment bátyja után. Mikor megérezte bátyja ismerős illatát emberré változott és úgy lépett oda hozzá.

-Szia! Zavarlak?

-Nem, én csak…

-Tudom.

Inuyasha őszinteséget érzett a lány szavaiban.

-Te hogy-hogy így nézel ki?

-Hát… nem tudom!

-Aha! És miért jöttél?

-Te miért jöttél?

-Ilyen éjszakákon mindig egyedül vagyok!

-Nekem is voltak gyenge napjaim, de előnyömre fordítottam. –mosolyodott el a lány, mégis látható volt hogy komolyan beszél.

-Hogyan?

-Volt mellettem valaki, aki segített, és akiben megbíztam.

 -Nem tudom, hogy fordíthatnám előnyömre ezt az éjszakát.

-Túlságosan korlátozott vagy!

-Ne kezd…!

-Rendben! De itt nem csak az erődre kell gondolnod! Vannak dolgok, amik erősebbek akármilyen kardnál! Ezt ne felejtsd el! –mondta a lány komolyan majd indulni készült.

-Ezt hogy érted? –Inuyasha ekkor azonban már csak a levegőnek beszélt, mert a lány eltűnt. De nem ment messzire csak a közeli fa tetejére ugrott el és nézte, hogy szenved a testvére.

-Ez nem igaz! Miért nem lehet nyíltan kimondani? –mondta miközben a kavicsokat, és a port rugdosta.

-„Pont ilyennek képzeltem el!” –mosolyodott el a lány miközben visszament aludni.

Másnap reggel mindenki boldogan és kipihenten ébredt, csak Inuyasha rontott be rosszkedvűen a kunyhóba.

-Veled meg mi van öcsi?

-Hagyjál! –ordította le a félszellem bátyját, közben kardjára tette kezét.

-Elég legyen! –Kagome kiabált mivel csak most kelt fel és máris a veszekedést kell hallgatnia.

-Inuyasha! Tessék! Ettől megnyugszol! Legalábbis egy időre. Remélem… -mondta a lány, közben a fiú kezébe nyomta a chipset. A srác tényleg elvolt egy darabig úgy hogy nem lehetett hallani a szavát. A tripla adag reggeli után azonban alig lehetett lenyugtatni.

-Mi baja lehet? –kérdezte Miroku mikor útnak indultak. (Shippout, Rint és Yaken a faluban hagyták.

-Nem tudom én sem. Valaki mondhatott neki valamit, amit nem értett meg, mert egész nap az orra alatt morog!

-Hoppá! Akkor az én lehettem! Nem hittem volna, hogy egy éjszaka nem lett volna elég neki, hogy rájöjjön!

-Mit mondtál neki? (Sango)

-Hosszú!

-Akkor azért nem értette meg! (Miroku)

-Miroku! Halottam ám! És csak hogy tudd értem, csak nem tudom hogy hogyan…

-Szerintem meg fogod oldani bátyus! –Mitsukeru bátorítólag megveregette fivére vállát.

-Hát itt meg mi van? –kérdezte Kagome aki Sesshoumaruval most érte be a négyest.

-Semmi! –vágta rá Inuyasha.

-Amúgy hova megyünk?

-Narakut keressük! Talán ismered? Mitsukeru! Húgi? Mi van veled?

A lány a név hallatán elsápadt arcáról leolvadt a mosoly.

-Igen. Ő mészárolta le a falumat a születésem után 2-3 évvel. Csak én és anyám élte túl! Akkor megfogadtam, hogy bosszút fogok állni! Azt hiszem itt az idő! –nézett Inuyasha majd Sesshoumaru szemébe.

-Azt javaslom, akkor induljunk! –Mitsukeru gyors tempóra váltott.

Több napon keresztül csak mentek, mégsem találtak semmit. Útjukba csak egy-két gyengébb szellem állt, akit igen hamar elintéztek.

A csapat gyorsan járta be a vidéket. A 6 fős csapat élén három ezüsthajú egyén sietett. Aki csak látta őket, inkább kikerülte őket.

-ezt nem hiszem el! Hol van már az a szemét? –fakadt ki Mitsukeru.

-Egyik nap épp egy erdőben haladtak, amikor Kagome megtorpant.

-Ékkő szilánkok!

-Én is érzem de, nem tudom, merre vannak! (Mitsukeru)

-Én tudom! Arra felé! –mutatta kezével.

Inuyasha hátára vette a lányt. Sesshoumaru és Mitsukeru utánuk futottak nagy sebességgel. Sango és Miroku Kirara hátán követtél őket.

-Mekkora darabot érzel? –kérdezte futás közben Inuyasha.

-Elég nagyot! Itt lesz valahol Naraku palotája! Szerintem várjuk meg a többieket is!

Inuyasha bólintott.

Ekkor azonban szellemek támadták meg őket. Inuyasha minél többet megölt annál több jött a helyére. Látszólag már alig bírták. Akkor mikor beértek a többiek a hanyou a levegőbe ugrott támadott.

-Kaze no kizu! –kiáltotta. Az összes szellem elpusztult.

-Ez szép volt bátyus!

-A hálálkodást később. Most keressük meg Narakut!

A csapat egy emberként bólintott majd besétáltak a sötét palotába, ami időközben megjelent. Csak úgy a semmiből…