8. fejezet

Kaede anyónak beszámoltak arról, hogy hogyan pusztították el Narakut.

-Úgy látom ti nagyon jó hármast, alkottok! –mondta.

Ezt még Sesshoumaru és Inuyasha is elismerte.

A faluba este felé értek be ezért hamar lefeküdtek pihenni. Sesshoumaru elment még délelőtt. Már mindenki aludt csak Inuyasha ballagott ki a folyópartra ember alakjában. Pár perces magány után valaki megszólalt mögötte.

-Zavarlak?

-Nem. Leülsz?

Kagome helyett foglalt a hanyou mellet.

-Adnom kell neked valamit4 –mondta a fiú, majd elővette az ékkő darabokat, amiket Narakutól vett el miután megölte. A lány kezébe nyomta, majd megölelte.

Kagome összeillesztette. Az ékkő rózsaszínes fénnyel felvilágított majd kihűlt a fénye. Az ékkő teljes lett.

-Köszönöm! –mondta a lány.

-Semmiség. Úgyis téged illet! –válaszolta Inuyasha.

-De azért… -kezdte Kagome de mondata félbeszakadt, mert Inuyasha megcsókolta. Egész éjszaka együtt voltak. Mikor a nap felkelt kézen fogva mentek be a kunyhóban, ahol a többiek most keltek fel.

-Látom bátyus előnyödre fordítottad!

-Mondhatjuk! –mondta mosolyogva majd egy puszit nyomott Kagome fejére.

-Na gyere ide! –mondta a hanyou és megölelte a húgát.

-Sesshoumaru hol van? (Inuyasha)

-Elment még délután.

-Tényleg! De már itt van, érzem.

Sesshoumaru épp ekkor lépet be a házikóba.

-Sesshoumaru nagyúr! Úgy örülök, hogy látlak! –szaladt oda hozzá Yaken.

-Szállj le rólam! –rázta meg a lábát a szellem.

-Rin hol van? –kérdezte miután a kicsit démont, eltávolította magáról.

-Kint játszik Kohakuval. –válaszolta Sango.

-Nem gondolod hogy ők ketten? –súgta oda Kagome a szellemirtónak.

-De lehet. –felelte vigyorogva Sango.

-Mi van reggelire? –kérdezte Miroku.

-Hááát… van tészta!

-Az remek! –válaszolta egyszerre Sesshoumaru, Inuyasha és Mitsukeru.

Megreggeliztek majd Mitsukeru pakolni kezdett.

-Hát hugi te meg hova készülsz?

-Haza.

-Maradhatnál velünk! –ajánlotta Sango.

-Nem lehet! Haza kell mennem! Szükségük van rám. Végülis papnő is lennék, felette mosolyogva ekkor azonban már a könnyeivel küszködött.

- a célom az volt hogy megtaláljam a bátyáimat és megöljem Narakut. Sikerült. Haza kell mennem! –ezt már sírva mondta. Sango és Kagome megölették.

Mitsukeru a délután még a csapattal töltötte majd este felé búcsúzkodásba kezdett.

Utoljára testvéreit hagyta. Megölelte majd egy puszit nyomott arcukra. Kikísérték a lány az erdő széléig. A lány 4 méterrel előrébb állt meg, majd visszafordult. Átváltozott kutyalakjába. Két lábra állt és vonyított egyet, majd futásnak eredt.

-Azt hiszem mi is, megyünk. –mondta Sesshoumaru.

Inuyasha épp válaszolni akart de a szellem folytatta.

-Inuyasha öcsikém! Az útibbi időben nagyot nőttél a szememben. Talán nem is vagy annyira szánalmas! -mondta egy mosoly kíséretében.

-te meg talán nem vagy is vagy annyira utálatos! –vágott vissza Inuyasha mosolyogva.

-Rin! Yaken! Ah-Un! Indulunk! –az említettek a nagyúrhoz szaladtak majd elindultak az erdő sötétje felé.

-Viszlát! -szóltak hátra.

Kagoméék integettek, míg látták őket majd bementek a kunyhóba.