Harc a halálért!

6. fejezet: dupla lélek

A csapat néma csendben állt. Nao utolsó mondatához nem tudtak mit szólni.

-Idefigyelj! –Yusuke kezdett kijönni a béketűrésből.-

-Ha nem adod vissza az embereknek a halált, kénytelen leszek rákényszeríteni téged.

-Mégis hogyan? –szipogott a lány de már ő is keményebb hangnemre váltott.

-Szerintem le kéne nyugodnotok!

-Kuwabara te ne szólj bele!

-Urameshi! Nem teheted ezt Naoval!

-De… az emberek így sosem lesznek többé boldogok idióta! Akkor, sem ha azért csinálja, mert jót akar!

-Nao! Ezt neked is meg kell értened!

-Nem! Nem fogom megengedni a szenvedést, ha meg van az erőm, arra hogy változtassak rajta! – a lány hangjába visszatért a ridegség és a hidegség. A saját hangján kívül azonban egy mély hang is hallatszott.

-Te nem Nao vagy! –kiáltotta Yusuke és a szellemi erőt, kezdte összegyűjteni mutató ujjába.

-De igen! –ugyanaz a női és férfihang egyszerre szólalt meg.

Yusuke hirtelen megdermedt. Rájött kié a férfihang. Kuwabara is csak nyögdécselt mellette egy értelmes szót sem tudott kimondani.

-Látom, rájöttetek, ki vagyok valójában. Az a férfi, aki megölte a barátnőtöket 10 éve! Különös képességem révén a lányba költöztem, és igencsak meglepődtem, mikor tudtam, Hogy uralni tudja az álmok világát. Akkor elküldtem magunkat a pokolba, ahol tovább fejlesztette a lány a hatalmát, és mint mondta a halálhasonló az álomhoz. Azután már a halált is uralni tudta.

-Te szemét! Hogy mered kihasználni?

-Nem használom ki! Tévedés… a lány ajánlotta fel a testét nekem. Amikor a kék teremben voltunk, ahol a tanács döntését vártuk. Akkor a lelkem elhagyta a testét. Ott még vártunk a döntésre, arra jutott, hogy befogadja a lelkemet, mivel a testemet nem kaphattam vissza, mivel lelőttek. Az után a pokolba mentünk és 10 év után itt vagyunk! –mondta mosolyogva.

-Ez undorító! Egyszerűen hánynom kell tőled! –mondta undorral Yusuke. Készült hogy a Rei Gun-t kilője.

-Ne feledd, hogy ez nem az én testem, hanem Naoyashiyé.

-A szemét! –Yusuke gondolkodóba esett.

-Nem akarsz egy erősebb testet? Nem unod, hogy egy gyenge női testben kell leélned az életed?

-Igazad van!

-Költözz belém! Itt a testem! Felajánlom, csak engedd el Naot!

-Rendben van! –mondta, majd elhagyta a lány testét. Lélek gömbje beleszállt Yusukéba. Nao teste elterült a földön. Yusuke utoljára, szabad akaratából ennyit mondott:

-Kuwabara! Tudod, mit kell tenned! –ezután Yusuke elvesztette az rányitást teste felett.

-Mit kell tenned Kuwabara?

-Meg kell… ölnöm Urameshit! –mondta majd szellemi erejével kardot formált majd neki rontott Yusukának.

-A férfi lelke próbálta irányítani a fiú testét de hiába. A fiú nem engedte neki. Mikor erre rájött el akarta hagyni a testet de Yusukéban még volt annyi erő, hogy ne engedje szabadon a lelket.

-Kuwabara ne tedd! –tért magához Nao.

-De…

-Nem bírom sokáig! Valaki tegye már meg! –kérte Yusuke.

Senki nem mozdult. Hiei és Kurama sem tudta megtenni.

-Majd én. –lépett elő Genkai anyó és valamilyen erős igével egyszerűen a halálba küldte Yusukét és a benne lévő két lelket, anélkül hogy a testhez ért volna.

-Ne! –Nao térdre esett és sírni kezdett. Kuwabara odament hozzá. Megölelte, és ahogy tudta vigasztalta.

-Én… nem akartam megakadályozni a halált. Nem én… nem akartam hogy Yusuke meghaljon! Ez lehetetlen. A harmadik után már nem fog tudni vissza… térni… -mondta zokogva és Kuwabarához bujt.

-Sajnálom…

Mindenkit elszomorított a tény hogy Yusuke nincsen többé, de tudták csak így állíthatják meg a gonoszt.

Folyt. Köv.