Kagome szenvedése

Egy lelkileg meggyötört lány,

Kinek a sírástól már a szeme fáj.

Egyedül szobájában szenved,

Könnyek hagyják el szemét.

Egy néma mondat mely szívébe gázolt,

Könyörtelenül elméjébe hatolt.

Az, akit szeret,

Annak nem kell!

Emlékei csak kínozzák,

A boldogságtól megfosztják.

Egyre csak egy kérdés,

Az, ami foglalkoztatja még:

„Érdemes e így még az élet

Ha nincs mellettem a szerelem mi éltet?”

Visszatérni igencsak fél,

Maradjon ebben a világban, ahol mindig is élt?

Legszívesebben visszafutna abba a világba,

Vissza a szeretett hanyou karjaiba.

A meggyötört lány csak megnyugtató szavakra vár,

De senki sincs, ki mondana, tovább zokog így ágyán.

                                                                                                          by: fire