A kalandok folytatódnak!

(by: fire)

3. fejezet: Mi van veled Souske?

A tanárnő Kanamét kérte, meg arra hogy derítse, ki mi van Souskéval mivel a srác már 4 napja nem volt az iskolában. A lány otthon heves szívdobogás mellett nyúl a kagylóért. Tárcsázza az egyik megkapott számot. Kicseng, azonban senki nem veszi több percen keresztül. Kaname, bár megkönnyebbült hogy nem kellett beszélnie a sráccal, mégis aggódott. A múltkori álom túl rémes és valósághű volt.

-Igen? –szólt bele egy női hang a kagylóba.

-Elnézést a késői zavarásért. Kaname Chidori vagyok és Souskéval szeretnék beszélni.

-Sajnálom ez most nem lehetséges. Sagara korházban fekszik.

„ez nem lehet! Hogyan? Miért?” –fogalmazódtak meg a kérdések a lányban ekkor, azonban újabb képek jelentek meg elötte szédítő sebességgel villantak be.

Kanamét egy ismeretlen messzi helyre repítették a képek a fejében. Egy kietlen helyen teszik le végül. Csak por és hamu az, amit látni lehet.

Ekkor egy katona indul felé.

-Maga mit keres itt? –kérdezi az alak, arcát nem látni a sapkája miatt.

-Én…én… -mondja remegve a lány.

-Azonnal tűnjön el! Próba hadjáratot tartunk! A helyet azonnal bombázni fogják.

-És magával mi lesz?

-Értem ne aggódjon kisasszony! –mondja mosolyogva a tiszt. Arca láthatóvá válik. Souske az.

A lány oda akarna menni a fiúhoz, de egyre csak távolodik, végül szobájában a padlón ébred fel, fejét a földre szorítva.

-Hallo! Ott van még kisasszony? –mondja a hang a telefonba.

-Elnézést a zavarásért. –mondja a lány gyorsan a telefonba, majd lerakja.

-Ki volt az Mao? –kérdezi Kurc és beleszívott cigijébe.

-Chidori kisasszony. De te mióta cigizel, kölyök?

-Amióta Sagara feláldozta az életét értem és amióta az intenzíven, fekszik eszméletlenül.

-Ne aggódj! Jobban lesz! Souske kiváló katona.

-És önfejű! Mondtam neki, hogy menjen, de… -szava ekkor elcsuklott. Az igaz barátság jelei jelentkeztek rajta. Igazi férfi volt szemében azonban könnyek jelentek meg. Lehajtott fejjel kezdett halk zokogásba.

Mao még sosem látta Kurc-ot ilyennek. Mindig is sexmániás, nőhabzsolónak találta. Igen meglepte a tapasztalt nőt, az hogy a fiúnak ennyit jelent barátja élete. Lassan odasétált és letérdelt elé.

-Idefigyelj! –kezdte halkan.

Kurc azonban elnyomta a cigijét és csak az után nézett a nőre könnyes szemmel.

Mao finoman letörölte a könnycseppeket a fiú arcáról majd megölelte.

Kaname összetörten guggolt a padlón. Nem akarta elhinni mi történt a fiúval. Látni akarta. Muszáj.

Összeszedte minden bátorságát, felállt és újból tárcsázott. Az előbbi számot.

-Igen? –szól a kagylóba az előbbi hang.

-Megint Kaname vagyok. Azt szeretném megkérdezni, hogy Souske melyik kórházban fekszik.

-Jókor hívott, Chidori kisasszony. A társammal most indulunk a kórházba Sagarához. Felvesszük a háza előtt.  –mondta a hang majd a vonal megszakadt.

Kaname csak leejtette a telefont a padlóra és már rohant is a kijárat felé.

Folytatása következik.