A kalandok folytatódnak!

(by: fire) 

4. fejezet: Az érzelmek kiderülnek?

Kaname katonai kocsiban ül és robog a korház felé. Mao vezet mellette Kurc ül és már a harmadik szál cigire gyújt rá amióta mennek.

Elég hamar odaértek. Kiszálltak a kocsiból és bementek a kórház épületébe. Az ajtóban egy katona fogadta őket.

-Melissa Mao és Kurc Weber, valamint egy civil Kaname Chidori. Souske Sagara Őrmesterhez jöttünk! –hadarta a nő.

-Várniuk kell. Most van bent Teletha Tessa ezredes és Andrey Kalinin parancsnok helyettes.

-Rendben. Megvárjuk a szobája előtt.

Mindketten tisztelegtek, Kurc azonban csak a cigijét dobta el.

Leültek a szoba előtti padokra, majd várakoztak. Majdnem egy óra telet el, amit a padon ülve töltöttek el.

Az ajtó nyílik, kilép rajta Tessa mögötte Kalinin.

-Mao és Kurc vigyáz állásba vágták magukat és tisztelegtek.

-Pihenjenek. –adta ki a parancsot szomorúan Tessa.

-Hogy van?

-Még mindig eszméletlen. (Andrey)

Kaname előtt ekkor újabb képek jelentek meg. A legutóbbi helyszínen járt, ahol Souske küldte el a bombázások miatt. Most ott volt ugyanazon a helyen síri csendben. Tőle két méterre egy katona feküdt a porban. A lány odaszaladt. Megfordította a testet és ekkor látta meg azt, amiben 100%ig biztos volt. Souske volt az. Alig lélegzet, több sebből vérzett. A lány a test felett kezdett el zokogni.

-Kisasszony! Mit keres itt? Mondtam, hogy menjen el innen! –mondta mosolyogva a fiú.

-Szeretnék bemenni hozzá, ha lehetséges! –szólt Kaname Tessa-hoz.

-Menj csak! –mondta és utat engedett neki az Ezredes.

Kaname kicsit bátortalanul lépdelt egyre beljebb a szobában. Végül Souske ágyánál állt meg. Nem nézett ki valami jól. Lélegeztető gépre volt kötve, egyik karja gipszben, és kötések voltak tekerve a fiú bordáira, bal bokájára és jobb térdére. (megjegyzés: Végülis csak egy cuki fekete boxer volt a sráconJ)

-Jajj Souske! Hogy lehetsz…-közben megfogta a fiú jéghideg kezét.

Chidori több percig csak nézte az eszméletlen fiút. Haja finoman lógott arcára. Kaname nem bírta ki, hogy nem simítsa ki a tincseket. Finoman kitolta a fiú szeméből a haját, aztán végig simította az arcát. Másik kézével még mindig Souske kezét fogta.

A fiú mocorogni kezdett az érintésre és nagy nehezen kinyitotta a szemét. Levette szájáról a lélegeztető gépet.

-Chidori kisasszony! Mit keres itt?

-Mi? –eszmélt fel a lány. Hozzád jöttem, agg…aggódtam érted! –felelte mosolyogva a lány.

-de nem csak én! Kurc Mao Tessa ezredes és mindenki. Szólok nekik, hogy felébredtél! –a lány már indult volna de, Souske megszorította a lány kezét.

-Ne, várj még.

-Igen? –ült le az ágy szélére Kaname.

-Örülök, hogy itt van Chidori kisasszony.

-Már mondtam, hogy tegezz!

-Nekem Chidori kisasszony marad. A lány erre csak elmosolyodott.

Odakint lévő Mao és Kurc hangokat hallottak odabentről (Tessa és Kalinin már elmentek), ezért úgy döntöttek, hogy benyitnak.

-Sagara! Látom felébredt! –üdvözölte mosolyogva Mao.

-Úr Isten! Kurc? Te bűzlesz ennyire? –fintorodott el Souske.

-Látom a humorod nem változott barátom. (Kurc)

Souske bár néha még az erősebb megerőltetések után a bordáihoz kapott, kicsit sántított még, de jól volt. Két nap múlva ki is engedték a kórházból, de a hétvégére még pihenést ajánlottak neki.

Folytatása következik!