A halál, s ami utána vár!

by: fire

Érjen végre el,

A Halálnak drága kegye!

Ebben az életben,

Ezen létben

Élni nem kívánok,

Vigyenek már végre el!

Ha senki sincs ki lelkem vinné,

Sebaj! Saját magam küldöm el innét!

Halálos sebet a csuklómon,

Saját magam vágom majd ott!

Abban bizakodom, hogy a túlvilágon túl,

Vár rám egy élet mi teljesen új!

Megtettem.

Végre elért a Halál lehelete.

Utolsó emlékem e világról az,

Hogy mindenki milyen szánalmas!

Nem tehetek róla,

Tényleg ezt gondolom!

Most egy fekete szobában állok,

Hol jobb létem várom.

Megjelenik előttem egy árny,

Pontosan nem látom bár.

Bársonyos – emberfeletti hangon,

A következő szavakat hangoztatja:

„Mindent elrontottál azzal,

Hogy életed eldobtad!

Végülis nem tudhattad,

Fájdalom jár ki éltét eldobja!

Mostantól egy örökkévalóságon át.

Bánat, és még több fájdalom vár!

Ekkor eltűnik a semmibe.

Én pedig alig hittem a fülemnek!

Maga a Halál ki megtisztelt nem rég

Mostantól ő lesz, ki kínoz örökké!