Az élet egy napja…

Az élet napjai kiszámíthatatlanok,

De ezt nem taglalom, úgyis tudod!

Leírom egy saját napom,

Mi teljesen jól indult.

Felkelek reggel azzal a tudattal,

Kedvemet senki nem szegheti, ne is porbálozzatok!

Végül persze az történik mint mindig,

Valakinek sikerül mégis!

Nem foglalkozom vele,

Mert a sulinak mindjárt vége!

Utána egy fergeteges party az, ami jön,

Vajon bőgni fogok végül?

Jó kedvel lépem át a bejáratot,

Mosolygok mindenkire, Boldog vagyok!

Jól érzem magam teljesen

Aztán minden megváltozik végleg!

Idióták, akik csak teszik magukat,

Oltanak, mit még soha!

Szájukat mosolyra húzzák,

Mondom: „kösz szépen, na futás!”

Mindegyikük jó haverom,

Hiszen amit mondanak  az poén, tudom!

De valakinek poénra venni dolgokat,

Igen nehéz, főleg ha a depresszió kínozza!

Minden szó a lelkig hatol,

Szívébe gázol, örökre lakozik majd ott!

Mindegyes szót, amit mások kiejtenek,

És saját fülükig a tér elvezet,

Emlékezni fog rá, történjék akármi,

Még akkor is ha éltét elveszti…

Ha túlvilágra kerül, akkor is,

Még a menny kapuin túl is.

Ha csak a pokol fogadja be lelkét,

Egy örökkévalóságon át zokoghat még.

Szívében örökké élnek a gonosz szavak,

Halála után megbánja ki megbántotta!

Ha a mennybe jut esetleg,

Ott sem vár rá kegyelem.

Bünös szíve, mely gonosz szavakat birtokol,

Előbb- utóbb előtör, pusztítani fog!

Történhetik bármi- bárhol vele,

Élete, s halála után boldog nem lehet!

A kegyetlen szavak fejében maradnak,

Mindörökre megmarad fájdalma!

by:fire