Csalódás!

by: fire

Bánat és Magány,

Ez borítja el lelkem már!

Boldog voltam de csalódtam,

Boldog voltam de megcsaltak!

Éltem életem anno vidáman,

Senki, semmivel el nem ronthatta!

Szerelmesen pislogtam mindenkire,

Nem érdekelt, ha furcsán rám tekintettek!

Semmivel nem törődtem csak Vele,

Mindent megtettem érte!

Beleadtam testem-lelkem,

Nekiadtam a szívemet!

Túl sok, amit adtam,

Vennem is kellet, volna?

Nem vettem csak adtam,

„Szeretek adni” így gondoltam!

Az igaz szerelem, miért mindig is éltem,

Ő benne egyesült nékem.

Benne bíztam, Őt szerettem mindig,

Soha nem tudom elfelejteni!

Bár szakított velem mosolyogva,

Inkább telefonon tette volna!

Akkor nem kellett volna arcát néznem,

Az arcot, Ami összetörte szívemet!