5. fejezet: A romantika elkezdődik.
A kalandok folytatódnak!
5. fejezet: A romantika elkezdődik.
Souske, bár a kórházban, ágyban maradást javasoltak, mégis egész hétvégén csak járt s kelt a szobájában. Ki ugyan nem mehetett, de szerencsétlenségére Mao és Kurc hallotta az orvos javaslatát és vigyáztak a fiúra. Már amennyire lehetett. Sagara Őrmesterünk ugyanis már a hatodik szökési kísérleten is túl volt, de mindig megcsípték. Így nem tehetett mást a házban, kell maradnia. A nap azonban még csak most kelt fel.
-Sagara nagyon nem bír magával.
-Majd fog! –mosolygott Mao.
-Te tudsz valamit!
-Lehet. De most vissza kell mennünk a hajóra.
-De hát… Souske!
Ekkor megszólalt a csengő.
-Itt a béby szitter –mondta Melissa majd mosolyogva, ott hagyta a földön bambuló Kurc-ot. Kinyitotta az ajtót, amin mosolyogva lépett be Kaname.
-Örülök, hogy eljöttél. –mondta Mao majd a fülénél húzva, kihúzta a lakásból Webert.
Kaname halkan becsukta maga mögött az ajtót. Érkezése azonban nem maradt titokban. Souske meghallotta a csengőt.
-Ki jött? –kérdezte miközben kiment a szobájából és a bejárati ajtó felé sétált. Az ajtónak támaszkodva Chidori mosolyogva fogadta.
-Én. –hangzott el a rövid válasz.
-És mit keres itt kisasszony.
-Rád jöttem vigyázni.
-Nagy fiú vagyok, vigyázok magamra.
-Mint legutóbb igaz?
-Az véletlen balesett volt.
Kaname ekkor a fiú elé lépett és megölelte.
-Én, aggódtam érted. –a lány szeme könnybe lábadt, de gyorsan letörölte mielőtt Sagara meglátta volna.
-Köszönöm kisasszony.
A lány elmosolyodott majd elengedte a fiút.
-Éhes vagy? Mit ennél? –majd elviharzott a konyhába meg sem várva a választ. Souske egyedül maradt a nappaliban. Ekkor megszólat a rádió, amit Melissáék nem vittek magukkal.
-Minden egységnek! Ellenséges övezetbe való benyomulást megkezdeni! A cél megszerezni az ellenséges csapatok névsorát a computer teremből! Sok siker! –hallatszott a szokásos férfi hangja a mikrofonból.
Souske csendben tűrte hogy a bemondó srác ismertesse a feladatot és a szokásos dolgok de, legszívesebben az Arbalestből hallgatta volna végig.
Rossz kedvéből az ajtóban megjelenő Kaname alakja, aki mosolyogva lépett Sagara mellé kezében 2 adag reggelivel.
-Tessék! –mondta és átnyújtotta az adagot.
-Köszönöm kisasszony!
Enni kezdtek majd hosszú beszélgetésbe, kezdtek. Minden féléről tudtak órákat fecsegni. Aztán elérkezet az a pillanat, amit el sem tudtak volna képzelni.
Souske már fél percig csak Chidorit nézte, ahogy beszél. Száját, nyakát majd szemébe nézett.
-Mit nézel Souske?
-Semmit. –hangzott a bő és egyszerű válasz.
Kaname azonban teljesen elpirult mikor a fiú a szemébe nézett. Érzete hogy a srác gondol valamire, de nem tudta kiolvasni a szeméből. Tekintete titokzatos volt és szinte sohasem mutatott mi érzelmet. Most azonban Kaname felfedezte azt a csillogást, amit már olyan régóta keresett a fiúnál.
Észre sem vette magát, hogy már egy ideje csak bámulja a fiút. Akkor tért észhez mikor Souske már ott ült mellette.
-Sou… -kezdte a lány de, nem fejezhette be, mert a fiú ekkor szenvedélyesen megcsókolta. Ezzel Kaname és Souske titkos vágya teljesedett be.
Folyt. Köv.
|